Guillermo Kahlo a világ talán legtöbbször fényképezett művészének, Frida Kahlonak volt az édesapja. Mexikóban fotográfus ikon, akinek munkásságát a nemzetközi fotóművészeti színtéren nagyra értékelik, itthon ugyanakkor még kevéssé ismerik. A Műcsarnokban 2019. szeptember 22-ig látható kiállítás az ő különleges felvételeiből válogat, és ez egy igazi időutazás Mexikóba. Az 1900-as évek első három évtizedében készült fényképek izgalmas pillanatképek az ország gazdag, többféle kultúrából és tradícióból táplálkozó, sok évszázados építészeti örökségéről, másfelől az elmúlt századelőn felívelő monumentális mexikói építkezésekről.

Carl Wilhelm Kahlo alig húszesztendős ifjúként, németországi iparos-kereskedő-aranyműves családi tradíciókkal poggyászában, 1890-ben kelt át az Újvilágba. Élete, választott hazájában, Mexikóban ‒ immár mint Guillermo Kahlo ‒ az ottani tekintélyes létszámú és a gazdaság terén befolyásos német kolónia köreiből indulva szövődött át a mexikói spanyol és az őshonos indián kultúrák jegyeit egybeolvasztó mindennapok világába. Családot alapított, feleségét azonban harmadik gyermekük születésekor elveszítette. A fotográfia bűvkörébe második felesége családja révén került: apósa, Antonio Calderón fényképész szalont vezetett Kahlo a mexikóvárosi Casa Boker vasáruház építéséről készült felvételeivel aratta első átütő sikerét. Ezt a megbízást ‒ az illusztrált sajtó számára készített fotók mellett ‒ évtizedeken át újabb jelentős állami- és magánfelkérések sora követte. Guillermo Kahlo Mexikó klasszikus fotográfusa volt. Felvételeiből a dokumentumok hitelességével tárulnak elénk az ország történeti múltjának templomai és kolostorai. A világvárossá fejlődő Mexikóváros modern középületeinek és ipari létesítményeinek általa készített képei ugyanakkor az Új Tárgyilagosság fotográfiai szemléletmódjának szellemi rokonságában születtek. És talán az ő kamerája rögzítette legérzékenyebben Frida arcát, arcait.

Számtalan fotó megszületésének részese volt Frida is, a 20. század emblematikus festőnője, akinek művészetére formáló hatással volt édesapja fényképészműhelyének titokzatos világa, labor-kamrájának rejtélyes atmoszférája, Guillermo látványkomponálási módja, képi sűrítő és absztrakciós praxisa, néhány közös országjáró utazásuk élménye, a két művész egymást segítő, bensőséges kapcsolata. Frida országa nem pusztán Mexikó, hanem a sokrétű apai örökség is.

Medve Mihály, a kiállítás kurátora