Fotó: Bakonyiart

Büszkeségünk Würtz Csilla nagykövet, aki a belga királytól kapott kitüntetést!

Fotó: Bakonyiart



2018. július 22. vasárnap, 22:47

Nagy örömmel tölt el, hogy megismerhettem Würtz Csilla nagykövetet, akire azt gondolom, egész Magyarország méltán büszke lehet. Pályája kezdetén még operaénekesnek készült, de egy véletlen csavarnak köszönhetően élete teljesen más irányba fordult. Az interjú készítése közben az volt az érzésem, ha marad az eredeti elképzelésénél, akkor abban az esetben az operaszínpadon is nagyon nagy ívű karriert fut be. De helyette ő mégis a külpolitikai pályát választotta és méltán állíthatjuk, hogy ezt is magas szintre fejlesztette. Csillát olyan embernek ismertem meg, aki nagy szorgalommal, kitartással, hatalmas tudással és erős csapatépítő képességével jutott el arra a szintre, ahol most van. Kimagasló, magas szintű munkájának elismeréseként, valamint Belgium imidzsének erősítéséért Őfelsége, Fülöp belga király neki adományozta a II. Leopold-rend nagy tisztikeresztjét, amit őelőtte Magyarországon még soha senki nem kapott meg. Mi is büszkék lehetünk rá, hiszen magyar nőként ért el ilyen rangos elismerést. Vele beszélgettem egy szombat délelőtt, ahol kérdeztem életéről, és erről a különleges karrierről.

Először is mesélne a gyerekkoráról?

Szegeden születtem, és nevelkedtem. Meglehetősen csintalan gyerek voltam, olyan is volt, hogy átszaladtam a túloldalon lévő óvodásokhoz, és ki tudja miért megharaptam őket. Amikor a nagyszüleimnél laktunk, talán 3-4 éves lehettem, néha igyekeztem jó is lenni, és segíteni. Azt már tudtam, hogy a veteményeskertben a gaz zöld, s amikor eljött a tavasz és a veteményes kizöldült, meg akartam mutatni milyen ügyes is vagyok és mennyit segítek. Elővettem nagymamám pici kapáját, amit a virágokhoz használt, majd hozzáfogtam a nagy munkához, és a kert felét már kikapáltam, mire a nagymamám észrevette, hogy mit csinálok. Viszont ha édesanyám mellém tette a rádiót, amiben klasszikus zene szólt, akkor teljesen csöndes lettem, és a világ legjobb gyerekévé váltam. Egyébként a középiskolát, majd pedig az egyetemet is Szegeden végeztem, az utóbbit angol-történelem szakon.
 
Innen egyenes út vezetett a Külügyminisztériumba?

A külügy egyáltalán nem volt egyenes irány, mert akkor még zongoráztam, illetve énekelni tanultam. De mivel szerettem volna magam eltartani, hogy folytathassam a zenei karrieremet, egy barátom javaslatára jelentkeztem a Külügyminisztériumba, mert szerinte ott lesz elég időm munka mellett ezzel foglalkozni – valószínűleg élt benne az a sztereotípia, hogy a diplomata csak fogadásokra jár. Végül valóban jelentkeztem, és fel is vettek, de ez véget is vetett a komolyzenei tanulmányaimnak, mert azonnal elküldtek a bécsi Diplomáciai Akadémiára egy évre tanulni. Ennek nagyon örültem, mert hirtelen független lettem, és megszűnt az addigi szülői kontroll is. Szóval ezzel indult a karrierem 1992-ben, egy véletlen folytán, a Külügyminisztérium Nemzetközi Szervezetek Főosztályán.
 
Ezután következtek a külszolgálatok?

Igen, először Brüsszelbe mentem az Európai Bizottságon belüli SAMCOMM dán igazgatójának meghívására 1996-ban, miután akkor a minisztérium szankciós koordinátora voltam. Eredendően 3 hónapra szólt a meghívás, amit 2 hónappal meghosszabbítottak. Ez meglehetősen szokatlan dolog volt akkor, hiszen Magyarország még nem volt az EU tagja. A SAMCOMM-nak szerveztem egy szankciós konferenciát Dániában, amelynek egyébként a rapporteur-je is voltam. Különleges tapasztalat volt ez egy fiatal diplomata számára. A NATO-ban először 1999-től 2003-ig dolgoztam, amikor is a tömegpusztító fegyverek kérdésével foglalkoztam - ez egy eléggé speciális téma, ami akkor már hosszú ideje hozzám tartozott a minisztériumban is. Mivel Magyarország több elnökséget is betöltött ezen a területen akkoriban, ezért rendezvényeket is szervezhettem. Ez egy fantasztikus időszaka volt az életemnek.

Az ENSZ-ben, New York-ban 2006 és 2011 között öt és félévet töltöttem, ahol alelnöknek választottak az ENSZ Közgyűlés egyik főbizottságába. A fenntartható fejlődés, klímaváltozás nagy témakörét vezettem. Hozzánk tartozott, a klímaváltozás és a nemzetközi pénzügyi folyamatok ellenőrzése. Emellett választási munkatárs is voltam, ez azt jelentette, hogy legalább egy tucat nagy állami jelöléssel foglalkoztam az ENSZ különféle testületeiben. Ez egy klasszikus lobbizás volt annak érdekében, hogy a magyar jelölt nyerje el a szavazatok többségét a titkos szavazáson – ez nagyon sokszor sikerült is.
 
2012-től mint protokollfőnök dolgozott a Külügyminisztériumban, amelyre Dr. Martonyi János választotta ki.  Volt ön előtt hölgy már ilyen beosztásban?

Klasszikus értelemben véve, az állami és diplomáciai protokoll fejeként valóban én voltam az első női protokollfőnök, bár a diplomáciai protokollt vezette hölgy, de akkor más volt a szervezeti felállás.
 
Miért pont a NATO-t választotta ismét, amikor úgy döntött, megméretteti magát a nemzetközi mezőnyben?
 
Amikor a Külügyminisztériumban leköszöntem a protokollfőnöki posztról, úgy éreztem, hogy hiányzik a szervezés, tulajdonképpen nem tudom miért, de a NATO honlapját nyitottam meg, és a pályázatok első sorában ott volt ez a lehetőség. Elolvastam és azt gondoltam, hogy ezt az állást rám szabták. Amikor Dr. Martonyi János külügyminiszter úrnak elmondtam, hogy jelentkeztem a NATO Tanács titkárságvezetői posztjára, akkor ő rám nézett, majd elhűlve annyit mondott, hogy „Csilla, az egy nagyon magas poszt.”  Igen, tudom válaszoltam neki, de meg tudom csinálni, mert ismerem a feladat mibenlétét már korábbról és a kritériumoknak megfelelek: protokollfőnök voltam, van NATO-s és ENSZ-es tapasztalatom, és elnököltem bizottságot korábban. Emlékszem arra a pillanatra, amikor bementem hozzá, és elmondtam neki, hogy elnyertem a megbízást, akkor ő rám nézett és láttam, hogy nagyon boldog. Egyébként az akkori főtitkár Anders Fogh Rasmussen kifejezetten protokollfőnök hátterű személyt keresett, mert új alapokra akarta helyezni a NATO-ban folyó szervezési tevékenységet. Tehát ha én nem lettem volna előtte ilyen pozícióban, akkor ezt az állást nem sikerült volna elnyernem. 2012. decemberében a Külügyminisztériumban több száz ember előtt, Offenbach: A gerolsteini nagyhercegnő című operettjének búcsúáriájával köszöntem el, ahol a nagyhercegnő, sok sikert kíván imádott katonáinak a harctérre menetel előtt. Jelképes választás volt, mert január 7-én beálltam új beosztásomba a NATO-ba.
 
Hogyan fogadták a NATO nemzetközi apparátusában és a főtitkári hivatalban?

A NATO Főtitkár örömmel és nagy várakozással fogadott, a többiek kicsit félve nézegettek. Ez egy három lábon álló, nagyon nehéz és összetett pozíció, borzasztó sok feladattal, amit erős kézzel kell irányítani. A NATO legfőbb döntéshozó szervének, a Tanácsnak a 9. és egyben az első női Titkára lettem, egy személyben protokollfőnök és a NATO csúcstalálkozók szervezéséért felelős Task Force igazgatója. Talán azért vagyunk jobbak mi nők az élet számos területén, mert óriási empatikus képességgel rendelkezünk. Fontosak voltak számomra a kollégák, az ő életminőségük, emellett fontos volt számomra az is, hogy példát mutassak és az is, hogy lássák, én is sokat dolgozom – a munkaidőm soha nem ért véget 6 órakor. Rendszeresen kikértem a kollégák véleményét, elmondhatták azt, amit gondolnak, mert én attól vagyok jobb és erősebb, ha kiváló munkatársak vesznek körül. Mindenki elfogadott, a főtitkár-helyettesek, a tagállami és a partner nagykövetek egyaránt.
 
Ehhez a pozícióhoz milyen képességekre van szükség?

Az biztos, hogy kell hozzá talpraesettség, határozottság és döntéskészség. Sokszor kell küzdeni, illetve következetesen kiállni a saját vélemény mellett, mert olyan helyzet is előállhat, amikor akár a Főtitkárnak kell nemet mondani. De a legfontosabb, hogy szeretni kell a munka minden pillanatát. Én szeretek szervezni, úgy érzem, ehhez meg van a megfelelő vénám, de emellett naprakésznek kellett lennem a NATO napirendjén szereplő kérdésekben is. Annak ellenére, hogy ez napi több száz emailt, több óra Tanács ülést és megszámlálhatatlan megbeszélést jelent, jó érzés, hogy mindennap tartogat valami egészen különleges kihívást. Viszont ha nem lelkesedéssel állnék hozzá, akkor ez borzasztó nehéz feladat lenne. Azt is tudni kell a NATO csúcstalálkozókról, hogy ezek körülbelül 100-150 millió EUR-os, 4000-5000 fős rendezvények, amit az az ország fizet, amelyik a rendezvénynek helyt ad, viszont mi mondjuk meg neki, mit és hogyan kell csinálni. Ez egy hatalmas felelősség, onnan kezdve, hogy az első építészeti tervek megszületnek, egészen addig, amíg megvalósul a csúcstalálkozó, és ezek megszervezéséért és lebonyolításáért egyszemélyi felelősséggel tartoztam.
 
Mennyire tudta elfogadtatni magát nőként ebben a férfiak uralta világban?

Ez nem volt egyszerű, főleg 1992-ben, amikor beléptem a Külügyminisztériumba, mert abban az időben nőket egyedül ritkán helyeztek ki külszolgálatra. Ez valóban egy férfiak által uralt terület volt, mert akkor úgy gondolták, hogy az egyedülálló nő biztonsági kockázatot jelent. Hosszú időbe telt, hogy ez kimosódjon a köztudatból. A nők általában úgy érzik, hogy sokkal többet kell teljesíteniük, mint a férfiaknak. Ma már kiegyensúlyozottabb a helyzet.
 
A diplomácia események közül kiemelne egy emlékezeteset?

2011 karácsonyán váratlanul tranzitált Budapesten Ahtifete Jahjaga asszony, Koszovó elnöke. A diplomáciai szabályok alapján az állami protokoll mindig segítséget nyújt az államfői szintű átutazásokhoz. Azonnal felhívtam Schmitt Pál köztársasági elnök urat, mert tudtam, jóban van az elnök asszonnyal, továbbá Magyarország számára Koszovó kétoldalú alapon is nagyon fontos. Én természetesen jeleztem, hogy kimegyek a repülőtérre és az elnök asszonnyal leszek, amíg fel nem száll a gépe. Korábban már többször találkoztunk, jól ismertük egymást, úgyhogy örültem, hogy ismét találkozhatom vele. Schmitt elnök úr kérte, vigyek ajándékot is magammal és adjam át a nevében. Végül egy nagyon szép, megfelelő méretű herendi rózsára esett a választásom a külügyi ajándékraktárból, mert innen szolgáltuk ki az államfőt, ha külföldi vendég számára ajándékra volt szükség. A koszovói elnök asszony nagyon megörült a virágnak, és a kormányváróban is jól érezte magát. Vásároltunk, ettünk és beszélgettünk. Úgy gondolom, hogy egy jó protokollfőnök sokat tehet a kétoldalú kapcsolatokért, mert ővele találkoznak először az állam- és kormányfők, ha Magyarországra érkeznek. A vendégcentrikusság ebben a szakmában kifejezetten előny.
 
Mivel tud kikapcsolódni ilyen komoly feladatok után?

Ez nagyon egyszerű, a férjem képzőművész, ezért sokat járunk különböző kiállításokra, és emellett az otthonunkban is színes, pihentető világ vár. Másrészt pedig elkezdtem futni, ez év júniusában például Belgiumban részt vettem egy 28 kilométeres terepversenyen, ahol életemben először egy nagyon széles folyón is át kellett kelnem. Nem volt egyszerű ez a feladat, de nagyon büszke vagyok az eredményemre - már keresem a következő versenyt. Az ember megpróbálja a kevés szabadidejét úgy összeállítani, hogy az tényleg kikapcsolódás legyen.
 
Tudjuk, hogy Ön nagyon erős művészi vénával rendelkezik. Nem áll messze öntől a komolyzene, képzett zongorista és az opera is vonzotta.

Igen, én elsősorban operaénekes szerettem volna lenni, először Ónody Márta operaénekes és énekmester, majd Csengery Adrienn énekművész foglalkozott velem, most pedig Misura Zsuzsa művésznővel dolgozom, az Operaház Örökös tagjával, amikor van erre lehetőség. Azért néha megfordul a fejemben, hogy most gyorsan gyakoroljunk egy kicsit, mert hátha lehetne egy koncert - mert öröm énekelni -, de aztán persze a józan eszemre hallgatok. A zongoratanulás már régen abbamaradt, mert lehet, hogy jó zongorista voltam, de a gyakorlásra nem tudtam elég időt fordítani. Úgy gondolom, hogy életem legrosszabb döntése volt, hogy abbahagytam, mert egyébként nagyon hiányzik.
 
A művészetbeli jártassága segítette a munkája során?

Igen, abszolút segített. A szemem abban, hogy meglássam a szépet, meg azt is hogyan lehet megoldani a feladatot, a fülem pedig abban, hogy megtaláljam az adott alkalomhoz illő zenét, vagy hogy jobban érezzem, hogy mi az alkalomhoz illő.
 
Munkája elismeréseként nagyon komoly, rangos kitüntetést kapott a belga királytól, mesélne róla?

Ez egy nagy meglepetés volt számomra, nem gondoltam, hogy Belgium erre fölterjeszt. Mielőtt januárban leköszöntem a NATO-s posztomról, jött egy meghívó a királyi udvarból, a királyi család szokásos karácsonyi rendezvényére.  Ez teljesen meglepett, boldogan és nagy örömmel tettem eleget a meghívásnak, mert előttem ilyet még soha senki nem kapott a NATO-ban – úgyhogy ezt már önmagában is egy nagyon szép gesztusnak tartottam.  Később tudtam meg, hogy a háttérben már hónapok óta mentek az előkészületek, és hogy Belgium kitüntet. Megkaptam a miniszterelnök meghívóját, amelyben tájékoztatott, hogy Őfelsége, Fülöp belga király nekem adományozza a II. Leopold-rend nagy tisztikeresztjét, Belgium imidzsének erősítéséért és azért a magas színvonalú munkáért, amit az elmúlt öt év alatt végeztem.
 
Milyen volt a kitüntetés átadása?

Az esemény az új NATO székházban nagyon bensőséges hangulatban, a belga képviselet hivatalos megnyitójával egybekötve zajlott, amelyen a miniszterelnök-helyettes/külügyminiszter, a védelmi miniszter, a NATO részéről pedig a helyettes főtitkár asszony is beszédet mondott. Ezután átvonultunk kitüntetés átadás helyszínére, ahol a külügyminiszter az érdemeim méltatása után átadta a kitüntetést Fülöp király nevében. Egy csodálatos dobozt nyújtott felém kinyitva, s elgondolkodott, hogy rám tűzze-e a körülbelül 12 cm átmérőjű kitüntetést. Végül csak a kicsi kék rozettát tűzte ki, majd felkért a beszédem megtartására. Ebben kiemeltem, hogy véleményem szerint ez az elismerés rajtam keresztül a munkatársaimé is, akik öt éven keresztül velem dolgoztak a NATO-ban, minden nap, nagy szorgalommal és lelkesedéssel végezve a feladatukat. A beszédemben fontosnak tartottam még kiemelni azt is, hogy mi, szervezők ritkán kapunk ilyen elismerést, mert az emberek zöme azt gondolja, az események csak úgy maguktól létrejönnek. Így számomra óriási megtiszteltetést jelent, hogy a belga király értékelte és elismerte az én munkámon keresztül valamennyi, háttérben dolgozó kolléga munkáját.

Horváth Erika
Utoljára frissítve:szerda, 25 július 2018 19:42




FRISS
AJÁNLÓ















Jegyértékesítő partnereink



Impresszum - Kapcsolat | Adatvédelmi tájékoztató