Fotó: Paksiné Péteri Júlia

Fodor Tamás színművész - akit Freud formál

Fotó: Paksiné Péteri Júlia



2017. szeptember 29. péntek, 23:34

A Színházak Éjszakáján a Rózsavölgyi Szalonban beszélgettünk Az ismeretlen című darab kapcsán a Sigmund Freudot megformáló Fodor Tamással arról, hogy mennyire nehéz feladat az idős Freudot megformálni. Mitől válik érdekessé egy szereplő és milyen feladat elé állítja a színészt a Rózsavölgyi Szalon intim közege, de megkérdeztük azt is, hogy hol és miben láthatjuk még az évad során.

Úgy tudjuk erdésznek, majd pedig pedagógusnak készült. Színészdiplomát nem akart szerezni?

Nem én készültem erdésznek, anyám mondta, hogy „kisfiam, neked olyan gyenge a fizikumod, hogy vagy a jó levegőn dolgozzál, vagy pedagógusnak menjél, mert azoknak sok szabadidejük van” - valójában nincs is sok szabadidejük, és az erdőben sincs olyan jó levegő mostanában. Amikor ez a beszélgetés zajlik én éppen a 56. tanítóképzős érettségi találkozóról jövők. A mi évfolyamunk  volt az utolsó a középfokú képzési rendszerben. Ezután már csak felsőfokú tanítóképzőben képezték a jövő pedagógusait. Mi akkoriban, 1956 és 60 között a kötelező általános műveltségi tananyag mellett szakirányú képzést kaptunk pedagógiából és az alsó tagozatos tantárgyak módszertanából, tehát a testneveléstől kezdve az énekig, rajzig. A vizsgatanításon, emlékszem, az „a” betűt tanítottam a gyerekeknek. Szóval nagyon kemény iskola volt pontosan kellett dolgozni, sok mindent tanultam, többek között azt is, hogy anyanyelvemmé váljon maga a beszéd is. Az osztályfőnököm olyan magyar nyelv és irodalom tanár volt, aki ragaszkodott a memoriterhez és ahhoz, hogy értelmesen végig gondolva egy verset, próbáljuk a sajátunkká tenni. Ennek a középiskolának sokat köszönhetek, az erdőről meg csak annyit, hogy jelenleg már negyven valahány éve a Pilisben, Pilisborosjenőn lakom, ahol tiszta, és jó a levegő.

Az idei évadot a Rózsavölgyi Szalonban kezdi, ahol Freudot játssza Az ismeretlen c. darabban. Nehéz az idős Freudot hitelesen megformálni? 

Azt szoktam mondani, hogy nem tudok annyit Freudról, hogy én Őt megformáljam, Ő formál engem valamennyire. Formál abban a vonatkozásban, hogy újra tanít félni, bátornak lenni, kérdezni és választani olyan szituációkban, ahol nehéz a valódi döntés. Érvelni és élni tanít egy halálosan beteg ember. Megmozdítja bennem mindazt, amit közösnek vélek egy öreg tudósban és magamban, így nyílik lehetőségem arra, ne egy tőlem teljesen idegen lényt, de ne is pusztán magamat játsszam, ezt tartom igazán jó és élvezetes munkának.
 
A Színházak Éjszakáján a másik Freudot alakító Jordán Tamással is volt közös szereplésük. Honnan jött az ötlet, hogy a Rózsavölgyi Szalonban együtt szerepeljen a két Freudot megformáló színész?

Ez már másodszor történt meg, először egy hetilapnak nyilatkoztunk, ők ültettek minket közös pamlagra, vagy díványra, hogy stílusos legyek Freud ügyben. A véletlen hozta, vagy talán az, hogy a Rózsavölgyi Szalon két olyan darabot is műsorra tűzött - két különböző szerzőtől - ahol Freud a főszereplő.
 
Ön szerint miért érdekes ennyire Freud alakja?

Nyilvánvaló, hogy azok az alakok az érdekesek egy drámai mű szempontjából, akik elég belső szabadsággal rendelkeznek ahhoz, hogy meg tudják vívni csatájukat néha saját magukkal, de legtöbbször mással, vagy másokkal, akik éppen ezt a szabadságot veszélyeztetik. Nem igazán drámai hős, akit cselekvéseiben a szükség, az erőszak, az eleve elrendeltség korlátlan hite vezet. Lehet róla írni, de nem lesz drámai, mert csak elszenvedi a világot. Sokan élnek ma körülöttünk, akik pusztán elszenvedik a világot, ő helyettük is érdemes olyan embereket látnunk a színpadon, akik megharcolják az életet.
 
Milyen a Rózsavölgyi Szalon intim közegében szerepelni?

Egyfelől jó, mert olyan filmszerű játékmódra szorítja a színészt, ahol kevesebb teatralításra van szükség ahhoz, hogy a belső indulatai, gondolatai, érzelmei kifejezésre jussanak. Tehát úgy, mint egy forgatáson, ha a kamerában olyan optika van, ami közel hozza az emberi arcot, és így látni lehet a belső érzéseit, gondolatait, és ez fegyelmezi a színészt, hogy ne kézzel lábbal, mimikával dolgozzon. Ehhez persze képessé kell tennie az arcát, a testét arra, hogy megjelenjen rajta az a folyamat, amit éppen akkor átél. Az ilyen folyamatokat persze nem lehet spontán, előzmények nélkül átélni, ezért hosszas munkával, több megoldás közül válogatva talál rá a helyzet valódiságára és az alak vonásaira. A próbák során az alkotótársaimmal együtt alakítjuk ki a darabot, hogy mi az ami Freudhoz való, mi az ami a szituációhoz, mi az ami a történelmi helyzethez való (1938. március 22.).  Ugyanakkor egy öregemberhez is kötődik, és hogyha ezek találkoznak azokkal az elfojtott, vagy eltemetett érzelmekkel, gondolatokkal, álmokkal, amik nekem vannak, akkor ez egy érdekes találkozás és még érdekesebb lesz, ha a közönségnél is hasonló élményeket, gondolatokat vált ki.
 
Részt vett az Ördögkatlan  Fesztiválon is, a Kutyaharapás c. darabbal. Volt ideje mások előadásait is megnézni?

Nem, nem láttam ezeket az előadásokat, mert szoros időbeosztással működnek a fesztiválok - illetve nagyrészüket megnéztem Budapesten. Az ilyen rendezvények igazán annak a közönségnek az igényét szolgálják, akik sűrítve szeretnének bepillantást nyerni abba, hogy mi történt az évadban a színházak világában - és Az ismeretlen című darabnak, pont az Ördögkatlan Fesztivál idején volt a sűrített próbaidőszaka.
 
2014-ben megkapta a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját, amelyet Ön előtt csak páran érdemeltek ki. Jelentősnek érzi ezt az elismerést?

Sokkal jelentősebbnek, mint egy állami kitűntetést, mert ezt a szakma adja és a szakma megfelelő érveléssel, viták után dönt - ez nagyon jól esik ilyenkor az embernek.

Általában nagyon szigorú, kemény férfiak bőrébe bújik. Ezek a figurák közel állnak Önhöz?

A szigorúságot nevezhetjük kérlelhetetlenségnek, nevezhetjük szilárdságnak, de valójában megharcolt kérlelhetetlenségről és megharcolt szilárdságról van szó. Ez azt jelenti, hogy meg kell mutatnom magamból is és a figurákból is azt, ami emberi, ami esendő, mert csak annak a szilárd magatartása élvezhető, aki egyébként esendő ember. Freud például ilyen, aki gyógyíthatatlan betegségben szenved, egy olyan a korban, amely szintén gyógyíthatatlan, és olyan szerencsétlen körülmények között, ahol magára marad, hiszen a lányát elviszi a Gestapó, és sokáig nem tud a sorsáról semmit. Nehéz helyzetbe kerül, mert éppen határoznia kell, hogy megtagadva önmagát, lehetőséget biztosítson-e maga és családja számára, hogy egy másik országban éljen, vagy hajlíthatatlanságával példát adjon-e az ellenállásnak, amellyel felhívhatná a világ figyelmét a „szörny állam iszonyatára”. Nehéz egy országot elhagyni, amit az ember hazájának tekint, de néha muszáj, viszont azon az áron semmiképpen sem, hogy megtagadja az elveit.
 
A neve összeforrt a Stúdió K-éval. Nehéz döntés volt megválni a vezetésétől?

Nem, úgy éreztem, hogy eljött az az idő, amikor mint ahogy egy apa a gyerekeire hagyja az üzletet, a családot, a házát, szóval, hogy eljött az az idő, amikor felnőtt már az, akit dédelgetett sokáig - megáll az már a saját lábán is.
 
Utolsó kérdésként, mibe láthatjuk még ebben az évadban?

Most  rendezem a Színház és Filmművészeti Egyetemen Ibsen Vadkacsájának egy kamara változatát a Zsótér-Börcsök osztállyal. Tanítani fogok az egyetem doktori iskolájában az emberek egymás közötti kommunikációjának természetéről és interakcióiról filmek, színdarabok elemzésével. Ezután van egy érdekes kísérlet, aminek nem biztos, hogy előadás lesz a vége. A darabban egy kiégett tudóst játszom, aki már leszámolt az élettel és egy hittel bíró emberrel vitázza végig az öngyilkossága előtti éjszakát. Erről még nem igazán tudok bővebbet  mondani, mert bizonytalan, hogy hol mutatják be és mikor. Ami viszont biztos, az az, hogy a Pesti Magyar Színházban Eugène Ionesco A székek darabját Szabó K. István rendezésében Béres Ilonával ketten játsszuk. Ez valószínűleg tavasszal lesz és utána rögtön elkezdem Prospero-t próbálni A vihar című Shakespeare darabban Szikszai Rémusz rendezésében, ennek jövő ősszel lesz majd a bemutatója a Bábszínházban, ahol én az élő szereplőt alakítom, és a bábtársulat játssza a tündéreket, boszorkányokat és a többieket.

                                                                                                            Programguru
 
Utoljára frissítve:kedd, 10 október 2017 19:42




FRISS
AJÁNLÓ















Jegyértékesítő partnereink



Impresszum - Kapcsolat | Adatvédelmi tájékoztató