Az egri Gárdonyi Géza Színház nagyszínpadi darabjával, a szeptemberben bemutatott Rokonok című társadalmi drámával vendégszerepelt – telt ház előtt – Budapesten, január 14-én a Nemzeti Színházban.

Ezek a vidéki színházi produkciók általi vendégszereplések lehetőséget adnak a pesti közönségnek arra, hogy megismerjék más színházak repertoárját, az ottani színészek kvalitásait, s a vidéken folyó színházművészeti munkát.
Az irodalomnak – s természetesen a színháznak is – olyan mondanivalót kell közvetítenie, ami általános érvényű, minden korban és társadalmi formában helytálló. Éppen ezért egyrészt időtálló, Móricz Zsigmond regénye, másrészt intő jel annak színpadi feldolgozása, nehogy napjainkban is aktuálissá válhasson az író 1930-as évekbeli figyelmeztetése.

Az események rövid összefoglalásaként érdemes feleleveníteni a darab cselekményét.
A tisztaság elkötelezettjeként kerül Kopjáss István a kisváros – a képzeletbeli Zsarátnok – főügyészi székébe, és szilárd elhatározása, hogy rendet, átláthatóságot teremt a városka hivatalos pénzügyeiben. Azok azonban, akik erre a magas posztra emelték, egészen más szerepet szánnak neki. Azt szeretnék, hogy hunyjon szemet a visszásságok felett, nézzen félre, ha törvénytelenséget tapasztal, és a továbbiakban is minden úgy menjen majd a medrében, hogy az a polgármesternek, a bankigazgatónak, a főépítésznek eddig is előnyös volt. Szép szóval és burkolt fenyegetésekkel kecsegtető ajánlattal és kétértelmű utalásokkal próbálják kényszeríteni arra, ami Kopjáss becsületével, az igazságérzetével szöges ellentétben áll. A főügyész bátran ellenszegül mindennek, de végül is diadalmaskodik az a szemlélet, amit Móricz regényében úgy fogalmaz meg: Magyarország a rokonok és a panamák országa. A kétségbeesett és reménytelen küzdelemben hiába áll – egyedüliként – mellette a felesége, a történések végére egy végzetszerű dörrenés tesz pontot.

Egy darab sikere szempontjából természetesen a mondanivaló mellett az is fontos szempont, hogy színészszakmailag, művészileg milyen módon sikerül mindezeket eljuttatni a közönségnek. Valamint a nézők mennyire tudják beleélni magukat a történésekbe, mennyire tudnak azonosulni – vagy éppen ellentétesen érezni – a színen feltűnő jellemekkel, figurákkal?
A méltatást már akkor meg lehetett kezdeni, amikor még egy mondat sem hangzott el a szereplők szájából, hiszen a Kossuth-díjas Székely László díszletével most is olyat alkotott, ami letisztultságával, egyszerűségével, kortalanságával tökéletesen segítette a darab mondandójára való koncentrálást. Nem vonta el a figyelmet, ugyanakkor az események közötti átvezetések idején mozdulatlanul is – gyakorlatilag egy spanyolfal le- és felmozgatásával – remekül betöltötte a funkcióját. Hasonlóan egyszerűek, letisztultak voltak és éppen ezért a kortalanságot, „a bármikor megtörténhet” érzését sugallták Bodnár Enikő jelmezként alkalmazott szinte köznapi ruhái is.
A színészi gárdát közel húsz fellépő alkotta, akik közül gyakorlatilag öten tekinthetők a darab főszereplőinek. Kopjáss Istvánt Nagy András, a feleségét Bacsa Ildikó alakítja. Főleg Nagy Andrásnak kell szerepe szerint az állandó fordulatokkal zajló, történet adta érzelmi hullámzásban helytállnia, ami számunkra meggyőzően sikerül is. Balogh András polgármesterként vérmes és gátlástalan, míg Reiter Zoltán bankosként a sunyi és körültekintő figurát alakítja remekül. Babócsai Réka – Magdaléna szerepében, aki Kopjáss számára egykori vágyai asszonya – mint az ellenállhatatlanul hódító, romlásba vívó nő jelenik meg előttünk olyan hitelesen, hogy a férfinézők fohászkodhattak, nehogy egyszer egy ilyen típusú nő hálójába kerüljenek, mert akkor végük van.
Egy darab nem lehet sikeres jó háttérszereplők nélkül, közülük tán a legjobb Baranyi Péter az alkoholistává züllött férj, Saárossy Kinga és Sata Árpád pedig az élősködő rokonok szerepében nyújtott figyelemre méltót.
A színdarab vezénylő tábornoka a darab rendezője, ha egy előadás jó az jórészt az ő érdeme, ha egy színdarab gyenge az pedig jórészt az ő hibája. Blaskó Balázs méltán büszke lehet erre a rendezésére, mi nézők pedig örülhetünk, hogy a Nemzeti Színház lehetőséget adott erre a vendégfellépésre.

Ez az előadás annyira színvonalas és igényes, hogy bárkinek bátran ajánlható. Aki egri, és szereti a színházat, annak nem szabad kihagynia, aki pedig fővárosi és elmulasztotta a Nemzetiben történt vendégszereplést, az ne legyen rest, találja meg a módját, hogy elmenjen Egerbe, mert bizton állítható, egy remek színházi élményben lesz majd része a Rokonok megtekintésével.
Tölgyesi Tibor