Ha valaki kutyatartásra adja a fejét – ezáltal beenged az életterébe egy alapvetően ragadozó állatot – akkor ebben, mint gazdának, benne van az a vállalása is, hogy kutyája alkalmazkodni fog hozzánk, környezetünkhöz, ismerni fogja a társadalmi környezet kihívásait, s arra elvárható módon fog reagálni. Ezt azonban tanulnia kell, s ezek elsajátítására jöttek létre a legkülönfélébb kutyaiskolák, kutyaoktatási lehetőségek. Az Állatsziget kutyaiskolájának vezető oktatója Tóth Ferenc (Fritz) aki e cikkben hosszú évtizedek munkájának a tapasztalatait osztja meg velünk.
Benne vagyunk egy szituációban, valamilyen módon lett egy kutyánk, s előbb- utóbb rájövünk, ha nyugalmat szeretnénk, ezt a kutyát képeznünk kell. Mik akkor a lehetőségeink?
Az evidens, hogy minden gyermeknek iskolába kell járnia, hogy megtanulja azokat a legfontosabb dolgokat, melyre az életében akár társadalmi, akár egzisztenciális vonatkozásban szüksége lehet. De nem csak a gyerekeknek, a kutyakölyköknek is léteznek iskolák, ahol megtanulhatják, miképpen kell létezniük egy emberi törvények által szabályozott embertársadalomban.
Sokan úgy gondolják, ezt meg tudják oldani házilag, önmaguk is, én azonban több indokot is tudok arra, miért egy kutyaiskola keretein belül tegyék ezt. Mik ezek az érvek?
Elsőként említem, hogy nálunk megismerheti azokat az alapvető szakmai ismereteket, ami lehetővé teszi számára, hogy kutyája szokásait, érzelmeit, reakcióit megfelelő módon lereagálja, s azokat megfelelően irányítsa. Mert ha hiányzik a szakértelem, akkor bár rengeteg időt, és energiát fektetünk az otthoni képzésbe, valószínűleg mégsem fogjuk elérni azokat a célokat, amiket kitűztünk magunk elé. Fontosak tehát az alapvető szakmai ismeretek, megismerni azt, milyen logika szerint gondolkodik a kutyánk, és a szakember segítségével elérni azt, hogy a kívánt módon tudjunk bánni az ebünkkel.
Ellenvetésül felhozhatnánk, hogy egy pásztor sem jár a kutyájával kutyaiskolába, azok mégis kitűnően végzik a dolgukat.
Ők valóban nem járnak, de átadják egymásnak azokat a szakmai fogásokat, amit ők is a felmenőiktől vettek át, amik akár évszázadok alatt kristályosodtak ki, tehát egy panelban lakó irodistát, nem érdemes összevetni, egy természet közeli szituációban élő juhászemberrel.
Ezért van az, hogy kiképzőként sokszor találkozom olyan gazdákkal, akik – bár a ráfordított idő és jószándék megvan bennük – nem jutnak el arra az eredményre, amit szeretnének elérni. Ők egyrészt csalódottak lesznek, de ami a nagyobb baj, a kutyájukban keresik a hibát, mert nem tudják, mik egy kutya korlátai, illetve nem tudnak alkalmazkodni az adott egyed idegrendszeri sajátosságaihoz. Sokszor van az, hogy az a módszer, ami az egyik ebnél bevált, egy másiknál totális csődöt mond, de a gazda – nem lévén szakember – nem ismeri fel az eltérő idegrendszerek eltérő reakcióit, tanulási képességeit.
Ezek szerint első lenne egy kutya idegállapot felmérés?
Mi a kutyaiskolánkban egy olyan módszert állítottunk össze, ami nagyjából bármilyen idegrendszeri sajátossággal rendelkező kutyák, és bármilyen kultúrkörből érkező gazdák számára alkalmazható. A foglalkozások során, az egyedi adottságok miatt – ez vonatkozik kutyára, gazdára egyaránt – persze nem mindenki halad azonos ütemben, de mi nem csak parancsokat osztogatunk a kutyáknak, hanem igyekszünk az etológia (viselkedéstudomány) elért eredményeit is becsempészni a tanfolyamok tematikájába. Tehát nem csak azt mondjuk el a gazdáknak, hogy milyen vezényszavakat adjanak, de azt is, a kutya miért mire hogyan fog majd reagálni, s azt is mi ennek az oka. Ha ezekkel tisztába lesz valaki, sokkal könnyebben el fogja tudni érni, hogy a kutyája azt és úgy csinálja, ahogy azt a gazdája szeretné.
Mint mondta, a tanulási sebesség eltérő, érdemes tehát akkor inkább magánórákra járni?
Egy egyéni foglalkozáson a kiképző jobban rá tud összpontosítani, az adott egyedre, s természetesen a saját ütemük szerint tudnak haladni is. Ezek a foglalkozások kezdetben lehetőleg ingerszegény környezetben zajlanak, így a kutya sokkal jobban tud összefüggést találni a vezényszó és a tőle várható viselkedés között. Ha már ezek rögzültek, akkor mehetünk ingergazdagabb környezetbe is, a kutyának az itt fellépő sok ingert ki kell zárnia, s tudatosulnia kell benne annak, hogy ebben az esetben is a gazda utasításai a legfontosabbak.
A csoportos foglalkozás is tartalmaz viszont előnyöket, például itt a kutya megtanulja, hogy hiába vannak ott a fajtársai, nem játszhat, kommunikálhat velük, mert a gazdára kell figyelnie. Annyiban azonban mégis figyelik a kutyák egymást a foglalkozásokon, hogyha mondjuk, egy sorban kilenc kutya fekszik, vagy ül a gazda mellett, akkor a tízedik is levágja, hogy neki is mit kell tennie
Azonban bármely módot is választjuk, az közös, hogy a kutya a jól végzett munkája után – jutifalat, vagy játék formájában – jutalmat kell, hogy kapjon, hiszen ez motiválja a munkájában. Ha viszont nem azt teszi, vagy nem úgy, ahogy mi szeretnénk, akkor kellemetlenkedünk vele, mondjuk egy pórázrántással, vagy rászólással. Kínt nem okozunk a kutyának, nem bántjuk, vagy pláne nem verjük, hiszen bántalmazással nem lehet nevelni.
Így kialakul benne az a kép, hogy együttműködni a gazdával kellemes, ellenszegülni pedig rossz, és a kutya – intelligenciájából fakadóan – a számára kellemesebb állapotot szeretné fenntartani.
Tematika szerint az egyszerűbbtől a bonyolultabbak felé haladunk, ha látjuk az idegi fáradtság jeleit, akkor beiktatunk apróbb szüneteket játékkal.
Sokszor azt mondják a kutyaiskolában nem is a kutya, hanem a gazda tanul igazán, ezzel egyetért?
Igen, hiszen a gazdát kell felruházni azzal a tudással, amivel képes szakszerűen bánni az állatával. Ha valaki megismeri az oktatás alaptéziseit, logikai rendszerét, akkor a képzés után lesz egy olyan állata, ami képes viselkedni az emberi társadalomban, nem veszélyezteti, de még csak nem is zavarja a körülötte élőket. Le tudja győzni az ösztöneit, tudja, hogy mit, mikor tehet, s megtanulja azt is, mi az, ami szigorúan tiltva van a számára.
Van ezek szerint egy alaptudás, amit minden kutyának tudnia kellene?
Véleményem szerint ez a normális együttélés támasztotta követelményekből fakad. Először is meg kell ismerkednie az ember alkotta környezettel, tudnia milyen itt fellépő hatásokra kell reagálnia, illetve miket kell figyelmen kívül hagynia. Ez utóbbiba tartozik a többi járókelő, egy babakocsi, egy rohangáló gyerek, vagy akár egy másik kutya is. Egy kölyökkutya mindezekre hevesen reagál, de ki kell építeni benne a gátlásokat, közömbössé kell válnia, hisz ha ez nem történik meg, akkor a későbbiekben mind a kutyának, mint a gazdának nem öröm fakad az együttlétből, hanem folyamatos frusztráltság és állandó konfrontációs helyzet.
Említette a kölyökkutyát, mikortól lehet elkezdeni egy kutya képzését?
Négyhónapos kortól már várjuk őket az iskolánkban, ekkor már megkapva az oltásokat, mehetnek közösségbe. Négy és nyolc hónap között van a kölyöksuli, itt ellenőrzött körülmények között, de már tanulás folyik. A csoportban összeengedjük őket, de már itt meg kell tanulniuk, hogy a játék hevében is első a gazda, már ekkor hangsúlyt fektetünk a behívás, a magunkhoz hívás minden körülmények közötti fontosságára.
Az idősebb kutyák vannak a 8-10 fős kezdő csoportba, itt már a feladatok némileg bonyolultabbak, megjelennek az alapgyakorlatok. Ennek sikeres elvégzése után pedig a haladó csoportba kerülhet, aki olyan szinten van.
A haladó csoportban már póráz nélkül is dolgoznak a kutyák, itt a feladatok begyakorlása és szabályszerű végrehajtása a követelmény.
Ha az egyes szinteket jellemezni kellene, akkor a kölyöksuli az alapismeretek, a kezdő az engedelmesség, a haladó pedig a fegyelmezettség berögzülésének a színtere. Az engedelmesség és a fegyelmezettség közötti különbség az, hogy az engedelmes kutya tudja, hogy mit jelentenek a vezényszavak, s ha érdeke fűződik hozzá, akkor azokat végre is hajtja, míg a fegyelmezett akkor is végrehajt minden feladatot, ha ahhoz éppen nincs kedve, vagy nem kap hozzá éppen motivációt.
Nem minden kutya egyformán gyorsan halad a képzésben. Ez a sebesség mitől függ?
Elsősorban az adottságoktól, a kutyában lévő örökölt génektől. Másik fontos szempont a gazda rátermettsége, szorgalma. A kutyaiskolák hetente két-három foglalkozást tartanak, de a gazdának ezeket a feladatokat otthon is gyakoroltatnia kell, naponta legalább 10-15 percet csak a kutyájával kell foglalkozni, átismételtetnie vele az iskolában tanultakat.
Tapasztalatom szerint 4-6 hónap alatt a szinteket végigjárva nagyon magas tudásszintre lehet eljutni kutyának, gazdának egyaránt.
Esett szó örökölt génekről, de mi a helyzet az eltérő fajtájú kutyákkal?
Azok a típusú kutyák, amiket a munkakutya kategóriába sorolunk – ezek első számú feladata hosszú idők óta az ember irányítása melletti munkavégzés volt – kicsit előnyben vannak. Náluk a tenyésztés folyamán figyeltek az örökölt gének mellett a megfelelő idegrendszerre, így ezek közül mindig a legjobbakat tenyésztették tovább.
Általánosságban elmondható, hogy a sportkutyák, a vadászkutyák, a szolgálati kutyák könnyebben és gyorsabban képezhetőek. Ahol a fajta tenyésztésénél a küllem volt az elsődleges, ahol a szépség szerint szelektáltak a tenyésztők, ott a kiképzés folyamán a gazdának kicsit nehezebb a dolga, de a megfelelő módszerrel, türelemmel és időráfordítással alapjában véve minden fajta minden egyede képezhető.
Várjuk tehát mi is a jelentkezőket, életkor és képzettség szerinti csoportba sorolású foglalkozásaink helyszíne: Rex Kutyaotthon Alapítvány 1048 Budapest, Óceánárok u. 33
időpontjai:
Szombat. Vasárnap. – kölyök suli 8 45- től ( 4-8 hónapos korig) illetve ugyanezen napokon, engedelmességi oktatás, kezdő és haladó szinten 10- től, (8 hónapnál idősebb kutyáknak) A foglalkozások egy órásak.
Közben 9-től őrző-védő, csoportos harci játék, szintén hétvégenként.
Első alkalom díjmentes próbafoglalkozásra van lehetőség, ezt követően bérletrendszerben működünk.
Minden kérdésben szívesen állok rendelkezésre iskolavezetőként: Tóth Ferenc „Fritz” a 309210934 telefonszámon, illetve javaslom felkeresni a weboldalunkat: www.kutyakikepzo.hu
Tölgyesi Tibor
