Interjú Tóth Ferenccel – akit a kutyás szakmában mindenki csak Fritznek ismer – az őrző-védő foglalkozások tematikai felépítéséről, szükségességéről, az azokon résztvevő különböző fajtájú és idegrendszerű kutyák számára megteremthető lehetőségekről.
Először is kezdjük az elnevezéssel, tulajdonképpen mit fed ez a harciasnak tűnő szóösszetétel?
Az őrző-védő foglalkozás, egy összefoglaló név, ami magában foglalja a személy – értelemszerűen a gazda – védelmére, és egy adott terület – a kert, a ház, a telephely – őrzésére való felkészítését a kutyának.
Újabban – elsősorban a másfajta képzést preferáló kutyaiskolák jóvoltából – megjelent a köztudatban ennek a foglalkozásnak, egy szelídebbnek tűnő elnevezése is, az ösztön kontroll tréning. A képzésben lényegi különbség nem található, de hát tudjuk, hogy a „termék” eladásánál legalább annyira fontos a jól csengő hívónév, mint maga a foglalkozás beltartalma, ami mindkét esetben ugyanaz.
Akkor beszéljünk erről a beltartalomról bővebben, mi is történik egy ilyen foglalkozáson?
Nálunk alapvetően az a cél, hogy felébresszük a kutyában meglévő, zsákmányszerző illetve védekező ösztönt, és megmutassuk, megtanítsuk neki, hogy ezt milyen helyzetekben és hogyan kell használnia.
Egy házi kutya a családban értelemszerűen nem zsákmányolhat – legfeljebb elkaphat egy macskát vagy madarat – de viszont a foglalkozáson a segéd által viselt csibészkar betölti számára a zsákmány szerepét. Nálunk a kutya ilyen módon zsákmányt ejthet, ezáltal nem csak ez irányú ösztöne elégül ki, de eközben még agresszív is lehet. Az a kutya, akit a mindennapi életében telerakunk gátlásokkal a társadalmi elvárásoknak megfelelően, az nálunk felszabadultan viselkedhet, itt szabad támadóan is fellépnie a segéddel szemben. Persze ehhez az kell, hogy ez a segéd is támadóan lépjen fel, vagy őt, vagy a gazdáját fenyegesse. Vezényszóra, de akár önhatalmúlag is a kutya „szolgálatba helyezi” önmagát elvégzi a természet által rárótt őrző-védő munkáját.
Nem áll fenn a veszély, hogy a kutya ettől a köznapi életben is agresszívvá válhat?
Egy jól képzett kutyánál semmiképpen. Természetesen a gazdának kontroll alatt kell tartania a kutyáját, s annak tisztában kell lenni azzal, hogy mely esetben használhatja ezt az erőforrását, s mikor nem. Azt a párhuzamot tudom mondani, hogy attól, hogy valaki mondjuk bokszolni tanul, az nem jelenti azt, hogy végigveri az utcán az embereket. Sőt a kutya adott éles szituációban már rendelkezni fog azzal a tapasztalattal és tudással, amit a képzéseken elsajátított.
A kutyák nagy része, ha a gazdát támadás érné, egyszerűen elszaladna, vagy ösztönösen harapna, hiszen soha nem élte át mit kell, mit tud tenni ilyen helyzetben. Mi itt megtanítjuk neki, hogy hogyan használja eredményesen és sikeresen a benne meglévő ösztöneit.
Fajtafüggő, hogy melyik ebet lehet erre kiképezni?
Az őrző-védő fajtáknak mindenképpen tanúbizonyságot kell arról tenniük, hogy nem csak küllemükben, de belső tulajdonságaikban is megfelelnek a fajtával szemben támasztott elvárásoknak. Képesnek kell arra lenniük, hogy kiképzés után egy védőfelszereléssel ellátott rejtekhelyről bottal kitámadó személy – a segéd – fenyegetését energikus harapással elhárítsák. Így lehet bizonyítaniuk, hogy nemcsak a külső jegyeik, de az ösztöneik is átöröklődtek a felmenőikből, s alkalmasak – a házi kedvencek esetében persze alapvetően csak alkalmasak lennének – arra a célra, amire annak idején tudatosan kitenyésztették őket.
Ha egy másmilyen fajta jön el gazdájával a tanfolyamra, akkor annál a kutyánál is igyekszünk mindent megtenni, hogy mind a gazda, mind a kutya elégedetten távozzon a foglalkozások után. A nem tisztázott származású – egyszerűbben szólva keverék – kutyáknál néha mi is meglepődünk, hogy milyen addig fel nem fedezett ösztönöket hordoz magában, hiszen nem tudhatjuk egyik őse melyik harcias fajta képviselője lehetett. De akár egy tacskó vagy egy vizsla is – annak ellenére, hogy azért, jobb, ha a gazda a személye megvédését nem bízza csak rá – amely köztudottan jámbor fajta, képes egy ilyen képzésen úgy viselkedni, mintha nagyon harcias ösztönök feszülnének benne.
Mennyire van jó hatással egy ilyen képzés a kutya-gazda viszonyra?
Nagyban erősíti, hiszen ők ketten – mintegy kétszemélyes csapatot alkotva – együtt szállnak szembe a támadóval – persze a gazda csak verbálisan – s egy kutyának a világon a legnagyobb örömet az adja, hogy valamit együtt csinálhat szeretett gazdájával. Megoldanak egy konfliktushelyzetet – elhárítják a támadást – aminek mindig a közösen kiérdemelt siker a vége.
Milyen idős kortól vehet részt egy kutya egy ilyen foglalkozáson?
Mindenképpen javasolt a fogváltás utáni korát megvárni, hiszen nem szeretnénk, hogy valamilyen fertőzést szedjen össze, amikor a szájában még nyitott sebek lehetnek. Emellett én szeretem, hogyha a kutyának már van legalább egy alap engedelmességi képzettsége, hiszen a foglalkozások alatt irányítani kell a kutyát. Nem abból áll az őrző-védő, hogy a kutya össze-vissza harapdálhatja a segédet, hanem akkor kell akcióba lépnie, amikor erre utasítást kap, de ugyanúgy vissza is kell fognia magát, ha a gazda ezt parancsolja neki.
A fiatal korban lévő – nagyjából egyévesig – kutyánál egyébként sem beszélhetünk védekező ösztönről, náluk csak a zsákmányszerzés utáni vágyat tudjuk felébreszteni és megerősíteni.
Ezek szerint ez a két ösztön határozza meg az őrző-védő munkát?
Alapvetően igen, de létezik még egy jelenség az elkerülő magatartás.
A foglalkozásaink alatt pszichikai-fizikai fenyegetésben van a kutyának része, ami felébreszti benne a védekező ösztönt, de felébresztheti ez benne az elkerülő magatartást is, magyarán a kutya úgy vonja ki magát a dolgokból, hogy elmenekül a helyről, ahol a rossz történik vele. Ezt a magatartást – amit nevezhetünk akár gyávaságnak is – fokozatos terheléssel, állandó sikerélményekkel vissza tudjuk szorítani, ezáltal egy gyáva kutyából – persze sok munka árán – egy hőst is faraghatunk.
Vegyük azt az esetet, amikor valaki elhatározza, hogy a kutyájával őrző- védőzni fog, mik a lépések önöknél?
Elsőnek van egy szintfelmérő, amikor megnézzük, hogyan reagál a mozgó tárgyakra, ezzel felmérjük a zsákmányszerző ösztön erősségét. Ezután fenyegető pózt veszünk fel vele és a gazdájával szemben, s megnézzük, mennyire tudjuk benne felébreszteni a védekező ösztönt, s az milyen mértékű. Ha ekkor elkerülő magatartást mutat, az majd óvatosságra int minket a képzés során, hiszen az a célunk, hogy a kutya felénk támadjon, ne pedig hátráljon előlünk.
Mint mondta ezt lehet fejleszteni.
Természetesen, mégpedig úgy, hogy az őt ért nyomást nagyon alacsonyan kezdjük, s csak fokozatosan emeljük a pszichikai-fizikai terhelését. Egy idő után a nagyobb terhelésekhez is hozzá fog szokni, hiszen az a célunk, hogy minél magasabb ösztönszinten dolgozzon a kutya, és képes legyen kiállni magáért és a gazdájáért akár éles helyzetekben is.
Milyen képzési lehetőségek vannak önöknél?
Ezt egyrészt a gazda igénye, másrészt az általunk végzett bemutatkozó felmérés eredménye határozza meg. A csoportos harci játék például segít egy alacsonyabb ösztönszintű, vagy akár félénkebb kutya esetében, hiszen ekkor rá is átragad az a hangulat – ugatás, kitámadások – amit a fajtársaknál tapasztal, s ez neki is bíztatást, erőt adhat. Az egyéni foglalkozásoknak már határozott célja van, ez lehet például vizsgára felkészítés, vagy járőrszolgálatra való felkészítés.
A képzéseink egy-egy alkalommal viszonylag rövid ideig tartanak, hiszen ezek a kutyára borzasztóan nagy idegrendszeri terhelést jelentenek, s ezt csak fokozatosan szabad növelni. A csoportos foglalkozások olyan 20 percnyi hosszúságúak, míg az egyéniek általában nem többek 5-10 percnél, de a kutyáknak ezek is komoly igénybevételt jelentenek. Gondoljunk bele, egyik pillanatban a kutyában elszabadulhatnak az ösztönök, ugat, támad és harapja a csibészkart, majd egy pillanat múlva – a gazda utasítására – vissza kell fognia magát, és nyugodtan kell ülnie. Ez a végletek közötti ingadozás valóban igénybe veszi az idegrendszerét, tehát nem csoda, ha szellemileg – s nem fizikailag – teljesen kifárad. Az érzelmi állapot nagyon heves, aktív agresszív állapotból nagyon nyugodttá való átváltásához, kell egy jó idegrendszer mellett egy szakszerű kiképzés is, ami őt erre képessé teszi.
S ha már a képzéseknél tartunk, mi nem csak kutyákat, de leendő őrző-védő segédeket is képzünk, amire nálam lehet jelentkezni. Ők egy néhány hónapos, főleg a gyakorlati dolgokra koncentráló – természetesen némi elméleti tudással is kiegészítve – oktatás keretében válhatnak segédekké. Ez alatt többször is átélhetik milyen adrenalin növelő érzés szemben állni egy szenvedélyesen zsákmányra éhes ebbel, de a tanfolyam végére – amiről a sikeres vizsga után végzettséget igazoló oklevelet kapnak – már tudatában lesznek annak is, melyik kutyával hogyan kell foglalkozni ahhoz, hogy azokból a legjobb ösztöneiket tudják a felszínre hozni.
Vannak olyan kutyák, akiknek nem kell őrző-védő képzés, hogy ellássák a feladatukat?
Biztosan lehetnek ilyenek, de az is biztos ők nem olyan módon látják el a feladatukat – például irányíthatóság, visszahívás tekintetében – ahogy azt mi igazából szeretnénk. Vannak, mondjuk olyan nagytestű juhászkutyák, akik az ördögtől sem ijednének meg, de azt is tudni kell, hogy mivel ezek meglehetősen öntörvényűek, adott esetben a családra, sőt még a gazdára is veszélyt jelenthetnek. Profán emberi példát mondva, egy született agresszív ember lehet a legerősebb a helyi kocsmában, viszont esélye sincs egy képzett profi bokszolóval szemben, hiszen ez utóbbi mögött hosszú idejű, minden helyzetre alkalmazható fizikai is pszichés felkészítés áll.
A legideálisabb az a helyzet, amikor egy jó ösztönökkel rendelkező kutya a nálunk való képzésen pszichés és fizikai terhelések után – aminek vége hangsúlyozottan a gazda és az ő sikere, a támadó csibész elkergetése – magabiztosan el tudja látni akár a terület akár a személyvédelmi feladatokat.
Mire egy akár kedvtelésből vagy szolgálati céllal tartott kutya felhasználásra kerül, tudja, ha valaki megtámadja őt vagy a gazdáját, akkor akármi is történik közben, hosszabb-vagy rövidebb idő alatt urai lesznek a helyzetnek, mindenképpen győzni fognak. Ezt neveljük bele a kutyákba, miközben ők maguk – hiszen felszabadulhatnak az ösztöneik – nagyon kellemesen élik meg azt az időszakot, amíg a képzésüket tartjuk.
Tölgyesi Tibor
Aki a fentiek alapján kedvet kapott kutyájával egy kis őrző-védő munkához – vagy akár a segédi képzéshez – ennek egyeztetése céljából az alábbi lehetőségeken veheti fel a kapcsolatot:
Tóth Ferenc „Fritz” 06 30 921 0934, fritz2008kft@gmail.com
Az egyéni foglalkozások megbeszélés szerint, a csoportosak a Rex Állatsziget területén ( 1048. Budapest, Óceánárok u. 33.) zajlanak szombat-vasárnap reggelenként.
