Kosztolányi novelláinak gördülékeny stílusa, Örkény egyperceseinek abszurditása, és Buzzati novelláinak feszültsége ötvöződik a kötetben található közel harminc – ez a szerző besorolása – felnőtteknek szóló mesében. Mindenesetre ezektől a meséktől nem elálmosodunk, hanem kicsit elmélázva, csapongani kezdenek a gondolataink, s elszabadulva értékelni kezdi az olvasottakat a fantáziánk. Pont úgy, ahogy egy jó kis novelláskötettől elvárhatja az olvasó.
A novella sajátos műfaja az irodalomnak, leginkább csak egy pár ceruzavonással megrajzolt művészi skicchez hasonlítható. Minden lényegesnek meg kell benne jelennie, de csak pár oldalon – sokszor csak pár bekezdésben – van lehetősége az írónak felvázolni a szereplők alakját, az élethelyzetet, a cselekményt és annak drámai vagy komikus végkifejletét.
Az irodalmi alkotás akkor jó, egy kötet akkor jó, ha amellett hogy erkölcsi, emberi értékeket – vagy éppen visszásságokat – közvetít, olyan stílusban van megírva, ami szinte lehetetlenné teszi. Jómagam egyik délután belekezdve az első, a címadó történetbe, úgy terveztem, elolvasok belőle pár oldalt, aztán majd valamikor folytatom. Hamar végeztem az Osztálytalálkozóval, így gyorsan átugrottam a következő mesére, és ez is tetszett. Majd jött egy rövidebb, majd utána megint egy másik érdekes, aztán ez folytatódott sorban addig, míg végül azon vettem észre magam, hogy már a kötet közepénél járok. Persze az embernek – sajnos – más dolga is van, mint heverészni és olvasgatni, így szünetet tartottam, de alig vártam, hogy este legyen, s elhelyezkedve a kényelmes ágyban újra kezembe vehessem a kötetet. A hol az abszurditás határáig fantáziadús, hol szinte torokszorítóan fájdalmas, hol pedig mellbevágóan emberközeli történetek – bár tartalmilag semmi közük nincs egymáshoz – szinte láncszerűen kapcsolódtak egybe, s nem engedték, hogy kiszabaduljak a bűvkörükből. Amikor pedig az utolsóval is végeztem, csak azt sajnáltam, hogy vége, ennyi volt, ennyi fért ebbe a kötetbe.
Ez a novelláskötet ízig-vérig kortárs irodalom, nem csak azért, mert szerzője köztünk él, hanem azért is, mert a mesék cselekményeinek helyszíne, a képzeletbeli „mesehősök” köztünk élő kortársak, akik a barátaink, rokonaink vagy akár a szomszédjaink is lehetnének. Mégis a történetek mondanivalói – kicsit irodalomtanári megfogalmazásban: erkölcsi tanításai – időtől függetlenül érvényesek lehetnének bármely korban. S az is bizonyos, hogy a jövőben is, amíg emberek – és nem kiborgok vagy robotok – fogják benépesíteni a Földet, érteni, és főleg értékelni fogják ezeket a nekünk szánt üzeneteket.
Számunkra pedig ez a könyv lehetővé teszi, nem csak azt, hogy remekül szórakozzunk az olvasottakon, és kíváncsian várjuk mi lesz egy-egy mesének a csattanója, hanem azt is, hogy elgondolkodjunk dolgokon, s átértékeljük, hogy adott esetben, mi a fontos és mi a talmi az életünkben. Hisz mint már azt az iskolában megtanultuk, a jó irodalom nem csak szórakoztat, de oktat és nevel is minket. S az embereknek – még ha ez nem is tudatosul mélyen mindenkiben – nem csak szórakoztatásra, de oktatásra, nevelésre, egy magasabb szintre emelésre is szükségük van. Ez a könyv pedig egy lépcsőfok lehet, hogy feljebb lépjünk ezen a képzeletbeli emelkedőn.
Tölgyesi Tibor
Rényi Ádám
Osztálytalálkozó
21. Század Kiadó 2021.
Ára: 3490
