Akinek valaha volt már kutyája, az emlékszik, milyen gyakran fogta el gazdaként a vágy, hogy megtudja, mi is járhat négylábú kedvence fejében. Úgy tűnik e könyv szerzőjének megadatott e titok egyfajta olvasatához hozzájutnia. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy ez a kutyából emberre fordítás hitelesre is sikerült, mindenesetre olvasmánynak meglehetősen szórakoztató.
Gazdaként ébredéstől elalvásig egyáltalán nem unatkozik az ember, hiszen minden kutyatulajdonosnak ad fel megfejthetetlen rejtvényeket szőrös négylábúja. Ezek a rejtvények ember nyelven úgy kezdődnének: Mit gondolsz, gazdi mit fogok vajon perceken belül csinálni, ha éppen sikerül kisomfordálnom majd a másik szobába, vagy – óh, ha a kutyák nagymancsú bozontos istene megadná azt a csodát – ha éppen egyedül beszabadulhatnék minden egészséges lelkületű eb Kánaánjába, a konyhába. Ha tehát együtt vagyunk kutyánkkal otthon, akkor is feszülten kell követnünk minden mozdulatát, hogy idejekorán be tudjunk avatkozni az események vonulatába. Mert akkor már minden késő, ha szende kicsi szukánk leguggolt, vagy öntudatos kanunk kezdi felemelni az egyik hátsó lábát. A megfejtést lekéstük, nincs más hátra, elő kell venni a felmosót és a vödröt, s közben mélyen elgondolkodni azon, miféle baljós módon álltak össze aznap a csillagok, amikor ezt az új „családtagot” meggondolatlanul befogadtuk addig oly békés, nyugalmas – s főleg könnyen tisztán tartható – otthonunkba. Ennek ellenére, ha úgy alakul az időbeosztásunk. hogy otthon tudunk maradni vele, akkor még kicsit jobb a helyzet. Ha viszont egyedül kell hagyni a lakásban, akkor aztán a kutya kíváncsisága, fantáziája valóban nem ismer határokat. Az még csak hagyján, hogy öntudatra ébredve – nincs itthon a gazdám, mostantól enyém a világ, azt teszek, amit akarok – liberális gondolatok kezdenek el cikázni a kis kedvencünk fejében, a nagyobb baj az, hogy nem áll meg az elvi megközelítéseknél, hanem elszántan és gátlástalanul a tettek mezejére is lép. Először is kíváncsi lelkület lévén ki akarja próbálni, mitől olyan jó a gazdának esténként a fotelben terpeszkedni, s persze azt is, mit jelent a vetett ágy kényelme. Majd következnek a felfedező utak, s örömmel konstatálja, mennyi minden hasznos dolog található kidobva a szemetes edényben. Villámgyorsan átlátja, hogy élelmiszer maradékot kidobni bűn, és magáévá teszi: azt, amit fel tudunk még használni, az ne végezze a szeméttelepen magasztos eszmét. Jóízűen befalja tehát a kolbászvéget, a kissé már zöldes színekben játszó felvágott szeleteket, vagy a kőkeményre szikkadt sajtdarabokat. A baj igazán abból adódik, hogy e kincskeresés, csak egyik irányban működik igazán, más szóval szétdúlni könnyű a kukát, visszapakolni azonban a felhalmozott – s valóban már egy kutya számára is hasznosíthatatlan – hulladékot már túl nagy energia befektetést igényelne, így a konyha kövezete marad olyan kinézetű, mint egy csatatér az ütközet után. De ez nem is baj – legalább kutyánk hozzáállása szerint – hiszen a hazatérő gazdinak is kell majd egy kis testmozgás, nem szeretné, hogy egy puhány kétlábúval kelljen megjelenni, mikor az esti találkozóra megy a futiba, a fajtársak közé.
A kertben tartott kutyánk sem óv meg attól, hogy hazatértünkkor ne hökkenjünk meg már a kertkapuban. Érdekes módon a kerti kutyák, szinte mind született kertészek, erős esztétikai ösztönnel megáldva. Csalhatatlan szimattal tudják kiválasztani a gazdaasszony féltve őrzött, gondosan nevelt, kedvenc dísznövényeit, amit persze az ember rossz helyre ültetett el. Ki is ássák, amint alkalom adódik rá, kicsit visszaharapdálják a leveleket rajta, s nem is értik ettől miért gurul dühbe a gazdi. Hiszen ők kutyaként nem vakkantanak egy hangot sem, amikor a kétlábúak összevissza vagdossák a gyümölcsfákat – persze ezt az emberek öntudatosan metszésnek hívják – s ha a kétlábúnak lehet, vajon ugyanazt a négylábúnak miért nem? Hiába a teljes jogegyenlőség még messze nem valósult meg ember és állat között, de bízzunk benne – s ha a világ ilyen felfogásban halad tovább, ennek a bizalomnak megvan minden alapja – eljön még az idő, amikor az akadémiai professzor és a lőtéri kutya véleménye azonos súllyal esik latba a demokrácia legnagyobb örömére.
Egyszóval ez a könyv humorral átszőve bevezet minket a kutyalélektan mélyen gyökerező világába, az ebracionalitás szövevényesen bonyolult, mégis könnyen átlátható rejtelmeibe, s felvillantja azt a nem is oly távoli jövőt, amikor bűn lesz már azt kimondani, hogy ember embernek farkasa, mert sokkal találóbb lesz az a megközelítés, hogy ember kutyának kutyája.
Tölgyesi Tibor
Magos Judit
Demény
Nektek ugatok
HVG Kiadó. 2021
Ára: 4490 Ft
