A második világháború úgy néz ki kimeríthetetlen tárháza a hadtörténelmi munkáknak. Ezek között is talán azok a legérdekesebbek, amik a német-szovjet összecsapásokkal, a keleti hadszíntéren lezajlott harcokkal foglalkoznak. Ez az izgalmas kötet a „Bäke” nehézpáncélos ezred rövid, de annál figyelemre méltóbb történetét dolgozta fel.
Időben 1944 elején járunk, amikor a német hadvezetés kétségbeesetten próbálja újra kezébe kaparintani a Szovjetunió elleni harcban azt a hadászati kezdeményezést, aminek segítségével reménye lehet még a folyamatos hátrálás megállítására. Ki tudja, ha sikerült volna a németeknek megszilárdítani a keleti frontot, feltartóztatniuk az orosz előrenyomulást és időt nyerniük arra, hogy megbízhatóra kifejlesszék, és legyártva hadba vessék azokat a fegyvereket, amiktől fordulatot vártak a háború menetében, miképpen alakulhatott volna Európa és a világ sorsa? Az időnyerés érdekében tehát mindent megpróbáltak, amibe az is beletartozott, hogy olyan új, önállóan harcba vetett páncélos alakulatot hoztak létre, mely nem csak ütőképesnek, de az adott szituációban mindenképpen sikeresnek is volt nevezhető. Mindezek az egész front szempontjából azonban nem jelentős eredmények sem voltak képesek arra, hogy tartósan megállítsák a szovjetek előrenyomulását, és fordulatot hozzanak a háború menetében.
A Bäke harccsoport két jól elkülöníthető hadművelete a „Waltraut” 1944 januárjában, a „Wanda” pedig februárban zajlott le. Míg az első egyértelműen sikeresnek mondhat a németek részéről, a második – mely egy katlanba zárt német egység felmentésére irányult – megítélésére már ez nem mondható el ilyen formában. Tény azonban, hogy mind a felmenésre induló, mind a katlanból kitörni igyekvő csapatok elmentek a teljesítőképességük végső határáig, s így – bár hatalmas áldozatok árán – sikerült kimenekíteni 35 ezer német katonát a rájuk váró fogságból, vagy lemészárlásból.
Ez a különleges páncélos alakulat, ami egyedülálló módon csak Tigerekből és Pantherekből állt, nevét parancsnokáról – dr. Franz Bäke tartalékos alezredesről, aki civilben fogorvosként dolgozott – kapta. Azt nem tudjuk, hogy a parancsnok milyen volt fogorvosként, azt viszont igen, hogy tartalékos tiszt létére remekül vezette a rá bízott két páncélos osztályból álló csapatokat. A nehézpáncélos ezred ilyen formában mindössze alig több mint egy hónapig létezet s ez idő alatt két hadműveletben is megütközött a szovjet – ezek főleg páncélos és gépesített egységek voltak – haderőkkel. A keleti front történetében is a leghevesebbnek számon tartott összecsapásokban Bäke katonái – a tényleges harcokkal telt ütközetnapok száma mindössze 24 volt – több mint 500 harckocsit és önjáró löveget semmisítettek meg. Ez olyan teljesítmény volt, mely egyrészt legendássá tette az alakulatot, másrészt Bäke számára pedig azt, hogy tartalékos tisztből hivatásos vezérőrnaggyá váljon.
A kötet szerzője a második világháború hadtörténelmének egyik legavatottabb szakértője, így a leírtak nem csak rendkívül érdekesek, izgalmasak, de biztosak lehetünk benne, hogy tényszerűen is tökéletesen helytállóak. Ez a kötet bátran ajánlható azoknak a laikus érdeklődőknek, akik egy izgalmas, de valóságos időszakát szeretnék megismerni a német –szovjet harcoknak, de azoknak is, akik szakértőként, az eddig kevésbé feldolgozott nehézpáncélos ezred történetén keresztül újabb adatokhoz, forrásokhoz szeretnének hozzájutni.
Tölgyesi Tibor
Számvéber Norbert
Ragadozók
Peko Publishing 2021
Ára: 4990 Ft
