Egy igazi értékteremtő

A Bethlen Téri Színház egyik csendes zugában beszélgettem az Arany Medál-díj kitalálójával, Mészáros Márton újságíróval, a tízéves jubileum kapcsán.

Biztosan már többen feltették azt a kérdést a 10 év alatt, hogy tizennégy évesen, hogy jutott eszébe egy ilyen díj létrehozása?

Így igaz, de erre egészen jó és pontos választ soha nem tudok adni, talán azért, mert nem is lehet. Inkább egy folyamatot szoktam ilyenkor elmesélni. Ez valahogy úgy kezdődne, hogy nagyon fiatalon, még általános iskolás korom előtt beszippantott a kultúra. Édesanyám, aki egyedül nevelt fel és újságíróként dolgozik, igen fogékony számtalan kulturális jelenségre, ezért korán megtanított olvasni, ránevelt a könyvek szeretetére. Néhány olyan kulturális időtöltés, mint amilyen a múzeumlátogatás, idegen városok felkeresése és megismerése, neki is fontos, így ezeket is kaptam tőle. Mindez kiegészült azzal, hogy nagyon korán megtaláltam a színházi és mozis alkotások szépségét.

Ez mind összekapcsolódott azzal, hogy néhány külföldi közönségdíjról, például az amerikai filmes elismerésekről, én is tudtam – s ezekre én mindig szavaztam. Ezért felmerült bennem az, hogy célravezető lenne egy olyan kulturális díjat létrehozni, amely csak magyar művészeket jutalmaz. A lényeg az, hogy ne legyenek tényleges, komoly megkötései, és ahol három művészeti ág – a színház, a film, és az irodalom – egy összművészeti díjban egyesül, így gondolkodtam. Számomra az a fantasztikus, hogy bárki jelölt lehet, aki élő személy. Színművészek esetében az elmúlt egy év színházi vagy filmes bemutatójához, filmrendezőknél tévés vagy mozifilmes bemutatóhoz, íróknál kötet megjelenéshez kötött a jelölés. Tehát, ennyit az előzményekről, de évek kellettek ahhoz, hogy egy kisgyermekkori ötlet valóra váljon, s egy régi, de máig prosperáló színházban legyen a díjátadó.

A terv megvolt, hogyan fogott hozzá a megvalósításhoz?

Nagyon nehezen indultam el vele, néha próbatételnek éreztem az önként vállalt feladatot. Kezdetben kihasználtam az internet lehetőségeit is, mivel 2009 óta kulturális blogot írtam. Ezalatt hírblogot kell érteni, ahova kulturális hírek, film- és színházi kritikák, irodalmi ajánlások és interjúk is felkerültek. Ennek az elindítása nagy segítséget jelentett, mert ide kitehettem információkat olyan szívemhez közel álló ügyekről, mint amilyennek az európai monarchiák sorsát, a legkülönfélébb művészeti ágak és a kitüntetés népszerűsítését tartom. Ezzel párhuzamosan a közösségi média lehetőségeit is kiaknáztam, de a kerületi újságban is jelentek meg híradások a különböző díjátadásokról.

Mindehhez mit szólt az édesanyja?

Nagyon szoros a kapcsolatunk, ennél fogva nagyon aktívan jelen van az életemben. Az első fázistól nyomon kísérte az Arany Medál-díj útját, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy a legelejétől fogva komolyan vette az alapötletet. Ugyanakkor tudom, hogy néhány évvel ezelőtt már határozottan bízott benne. Természetesen az egész létrehozásához morális, szülői támogatást adott, büszke rám. És rendszeres szavazója a kitüntetésnek!

Hogyan tudott a költségekhez szponzort, támogatót szerezni?

Ez nagyon érdekes dolog, mert csak saját zsebből, zsebpénzből működött egészen a nyolcadik évig. Akkor Kovács Nimródhoz, a kiváló egri borászat alapító-vezetőjéhez fordultam segítséget, felajánlást kérve, és ő biztosított arról, hogy egy-egy palack finom, minőségi bort adna ajándékba – azóta ez minden évben így történik.Tényleges anyagi támogatást csak a 2017-es és a 2018-as évben igényeltem először egy magánvállalkozótól, aki jelképes összeggel mind a két évben hozzájárult a díjátadóhoz. A tízedik év volt az első, amikor a VII. kerület Erzsébetváros Önkormányzatához fordultam, s a kerületvezetéstől megkaptam a kívánt támogatást, ami örömmel tölt el. 2018-ban váratlanul néhány egyéb ajándék is érkezett a mostanában alakult Reakció Könyvkiadótól, Balogh Ákos Gergely alapító-kiadóigazgató egy igényes díszzacskós könyvcsomagot ajánlott fel. Ugyanakkor a díjazottak idén először a villányi Vylyan borászat borait is megkóstolhatták. VII. kerületi lakos vagyok, így személyes öröm, hogy 2013-tól a Bethlen Téri Színház befogadta a díjátadó ünnepséget.

Az első években hol zajlott a díjátadó?

Az első valahány évben én kerestem meg a díjazottakat, mert nem volt fix helyszín, így történhetett meg az, hogy például Básti Juli a Nemzeti Színház öltözőjében, Törőcsik Mari a művészbüfében, Ábrahám Edit a Barátok közt stúdiójában vette át a kitüntetést. A harmadik évtől volt egy ideiglenes helyszín, a Dunapark kávézó a Pozsonyi úton, ahova több díjazott is el tudott jönni – de akkor még nem volt rendezvény jellege az Arany Medál-díjak kiosztásának.

Milyen volt a díj fogadtatása a művészvilágban?

Az első két évben meglepetéssel, de mindenki elfogadta, ez egy pozitív visszajelzés volt számomra. Meghiszem, a díjazást valamennyire szokatlan, de kedves gesztusnak tartották, elvégre egy tizenéves fiú álmodta meg a szavazás lehetőségét. Egyébként már az első évektől kezdve több újságcikkben fellelhető volt az Arany Medál-díj, mint létező, odaítélhető közönségdíj említése, számtalan „korai” elismert nyilatkozott róla. Amikor Básti Juli átvette ezt a trófeát, akkor éppen interjút adott az egyik népszerű hetilapnak, és nagyon boldogan, büszkén mutatott be az újságírónak, majd elmondta, hogy ezt a közönségdíjat most kapta. Később az adott beszélgetésben az is megjelent, hogy milyen díjról van szó, és hány éves a fiatalember, aki kitalálta, szóval nagyon sok pozitív visszajelzés kaptam. Többet, mint negatívat. Egyébként Bodrogi Gyula és Molnár Piroska, a Nemzet Színészei az önálló díjuk átvételét követően azt is felajánlották, hogy bizonyos formában – szerepléssel, díjátadással, népszerűsítéssel – segítséget nyújtanak.

Hogy került az ünnepség a Bethlen Téri Színházba?

Több kerületi rendezvény alkalmával jártam már ott. Egyébként kétutcányira lakom a színház épületétől, ezért tudtam a színházról. 2013-ban ad hoc elgondolástól, pontosabban néhány napon keresztül érlelt ötlettől vezérelve bementem, és Szögi Csaba igazgató úrnak félve vázoltam az elképzelésemet, s azt kértem, hogy segítsen abban, hogy a díjátadót itt tarthassuk. Nagyon pozitív volt a fogadtatás, néhány nap múlva az igazgató úr megerősítette az ígéretét, hogy befogadja a rendezvényt – méghozzá állandó jelleggel. Ez számomra már csak azért is nagyon tiszteletreméltó dolog, mivel tudta, hogy semmi anyagi előnye nem származik ebből a színháznak.

Esetleg mesélne egy-két érdekes történetet a tíz évből?

Minden évben van egy-két érdekesség, de inkább a hétköznapi kedves gesztusokat emelném ki. Amikor Bánsági Ildikó néhány évvel ezelőtt életműdíjat vehetett át, Szabó István filmrendezőt kértem fel arra, hogy díjat és virágcsokrot nyújtson át a művésznőnek. Ezt akkor nem tudta vállalni, de ha nem mondta is, éreztem, hogy hezitál, miként tudná megoldani, hogy szabaddá tegye magát az egyórás sajtóeseményre. Nem tudta. De küldött egy méltató, köszöntő levelet, aminek felolvasáskor Bánsági könnyekig meghatódott. Ugyancsak szép emlék, hogy Gálffi László, aki 2015-ben az év színésze volt, a díjat a magasba emelve azt mondta, hogy reméli, a következő díjátadás már a Müpában lesz. Szép visszajelzés volt az is, hogy a 2018-as díjszezonhoz négy korábbi elismerttel kampányvideót forgathattam, Ábrahám Edit, az év színésznője kategória legelső győztese pedig saját otthonában, a fia, ifj. Andorai Péter zenész kamerája előtt mondta el a szavazásra buzdító gondolatait.

Valami tanulság az elmúlt évekből?

Nagyon nagy tanulsága az, hogy az előző években kijelölt október közepi időpontnál korábban kell elkezdeni a munkát.

Az est háziasszonyáról, Juhász Anna irodalmárról mesélne?

Hosszan tudnék róla mesélni, hiszen nagyon kellemes baráti kapcsolat fűz egymáshoz minket a közös munka mellett. Egyébként Annát az édesapja, a néhai Juhász Ferenc költő egyik Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott köszöntésén ismertem meg, azóta nyomon követjük egymás pályafutását. Egyébként egyből igent mondott a felkérésre, s azóta is folyamatosan bizonyítja, hogy nagyon fontos számára az Arany Medál-díj, mondhatnám olyannyira, mintha a kezdetektől részese lenne ennek az utazásnak.

Milyen érzés, hogy ezt a tíz évet ilyen eredményesen sikerült megcsinálnia?

Nagyon klassz, jó érzés! De ehhez kitartás és szorgalom is kellett, na meg, sok apró segítség. Azért tartom jelentős eredménynek, mert évente több ezer embert mozgatok meg a szavazással. Szavazni pedig annyit tesz, mint törődni a kultúrával, figyelve tekinteni a művészeti alkotásokra, értően, elgondolkodva olvasni.

Gratulálok ehhez a fantasztikus tíz évhez, és köszönöm a beszélgetést.

Az Arany Medál-díj facebook oldalán megtaláljuk az eddigi tíz év díjazottjait.

http:// http:// https://hu.wikipedia.org/wiki/Arany_Med%C3%A1l_d%C3%ADj

Jó böngészést mindenkinek!

Székely Ágota