Egy diktátor a süllyesztőben

Rákosi Mátyás neve nem csak egy politikai vezetőt idéz elénk, hanem egy korszakot is, amit az ő nevével fémjeleznek. Még ha ez a korszak történelmünk legsötétebb napjait idézi is, a történész szakember dolga az, hogy kutassa történéseit, elénk tárja dokumentumait, felvázolja mozzanatait, hogy aztán mi magunk tudjunk véleményt alkotni az adott időszakról.

A történelemtudomány racionálisabb annál, hogy a csodákkal bármit is kezdeni tudjon. Ennek a könyvnek a megszületése azonban mégis egy olyan csodás dokumentumkötet előkerülésnek köszönhető, amiről senki nem gondolta volna, hogy egyáltalán létezik. Történt ugyanis, hogy néhány évvel ezelőtt előkerült egy műbőrtáska – egy ciprusi szállodai szobában – amely Rákosi hátrahagyott iratkollekciójának háromszáz darabját tartalmazta. Az iratok döntő része abban az időben keletkezett, amikor Rákosi már kikerült a magyarországi hatalomból, s az általa dicsőített Szovjetunióban ette a hazájuktól elszakadtak keserű kenyerét. S ha már ennél a költői képnél tartunk, ez a kenyér kezdetben minden földi jóval megkent vastag szelet volt, hogy aztán a későbbiekben egyre vékonyodjon, míg végül kaviár és lazac helyett már csak egy leheletnyire megkent zsír jusson rá.

A hajdan élethalál ura pártfőtitkárnak távoznia kellett Magyarországról, a szovjet elvtársai befogadták, tejben-vajban fürösztötték, hogy aztán jó kommunista szokás szerint, egyre inkább megfosszák kiváltságaitól. Egészen addig, míg – hasonlóan sok tízmillió szovjet állampolgárhoz – életét szegényen, egy olyan kétszobás lakásban kellett tengetnie, ahol még a mellékhelyiség is csak az udvar végében volt. Így lett a rövid gyógykezelésnek indult kiutazásból, örökös, halálig tartó szovjetunióbeli száműzetés.

Az előkerült dokumentumok, nemcsak egy minden realitást nélkülöző ember reménytelen kérelmeit, Magyarországra való visszajutásának próbálkozásait mutatják meg, de azt a cinizmust és gátlástalanságot is, amivel az egykor istenített Rákosi könyörgéseit – mind a magyar, mind a szovjet – elvtársai kezelték. Szinte tragikomikus az a vehemencia, amivel a kommunista vezetőknek írt leveleiben az a sztálinista diktátor hivatkozik jogokra és emberségre, aki magyarországi regnálása alatt hosszú éveken át vette ezt mindenkivel szemben semmibe. A sors fintora és büntetése, hogy száműzetésében át kellett élnie azt a mellőzöttséget és elhanyagoltságot, amit ő is számtalan esetben mutatott nemcsak ellenségei, de saját párttársai felé is. Megélhette és átérezhette sajátmagán egy zsarnoki rendszer gátlástalanságát és lelketlenségét, egy olyan rendszerét, aminek Magyarországon hajdan ő helyezkedett el a csúcsán.

A történészi munkáknak nem feladata az ítélkezés, ezért a szerzőpáros – Ungváry Krisztián és Meruk József – a tényekre hagyatkozva mutatja be a fellelt dokumentumok legérdekesebb darabjait. Ez a bemutatás azonban nem lenne teljes, a történelmi környezet, a világpolitikai helyzet, a dokumentumokhoz kapcsolódó előzmények ismertetése nélkül. Így együttesen érdekes és hiteles képet kapunk egy sztálinista diktátor személyiségének, megpróbáltatásainak alakulásáról élete utolsó évtizedében, illetve arról – a ma már szerencsére letűnt – korról, amit a történelemtudomány sztálinizmusnak, szocializmusnak nevez.
Tölgyesi Tibor

Ungváry Krisztián – Meruk József
Rákosi Mátyás eltitkolt szolgálatai

Jaffa Kiadó 2018
Ára: 3990 Ft