A VILTIN Galériában 2019. május 29-től július 6-ig tekinthetők meg harmadik egyéni kiállításán CHILF Mária legújabb munkái.

CHILF Mária Átmeneti tárgyak című 2014-es projektkiállításán szerepeltek először a művész által találóan „fotórajz”-nak nevezett művek. Akkor saját családi archívumának, családtörténetének feldolgozása közben kerültek ki az albumokból azok a fotók, amelyek alkotói folyamatának részévé váltak. Egyszerre szolgáltak egy emlék dokumentumaként, majd a művészi intervenció – kivágás, áttörés – után némiképp átírt, újragondolt emlékekként; végül akvarellekkel társítva nyerték el végleges formájukat. A fotó mint médium, ahogy az általa felidézett emlékképek is, egy adott időponthoz, eseményhez kötődnek. Felidézésük során azonban folyamatosan változnak: az emlékrétegek egymásra rakódva írják felül az eredeti képet, érzetet, valóságot. CHILF ezen folyamatra reflektálva illeszt egymásra fotót és akvarellt, így ezek egymás értelmezési tartományát kitágítva, némileg megváltoztatva egy új emlék, történet fragmentumaivá válnak. Az absztrakt pigmentes elfolyatások egy végtelen síkként, egy lebegő közegként szolgálnak az emlékek számára és távolítják el azokat a valóságtól, egyszersmind időtlenné téve a komplex kompozíciókat. Legújabb sorozata túllép az intim családi képeken: a már ismert munkafolyamattal talált és saját fotók által ad tágabb, univerzális értelmezést-újraértelmezést a lét kérdéseihez, amelyek egyúttal a személyes és kollektív múltfeldolgozás lírai kísérleteivé is válnak.

Frederic Bartlett, a kísérleti pszichológia meghatározó alakja, jutott arra a következtetésre, hogy az emlékezet konstruktív és rekonstruktív természetű, tehát az emlékezés során az események nem egyszerűen megismétlődnek, hanem újraalkotásra kerülnek. Az emlékezet folyamatai – kódolás, tárolás, előhívás – azt az illúziót keltik, hogy emlékeink hűen képezik le az objektív valóságot. Azonban az emlékek előhívása során hozzájuk kapcsolódnak azon gondolatok, érzések, melyeket az emlékhez kötünk, valamint a másoktól származó külső információk is. Így kapcsolódik össze az emlék és annak értelmezése, azaz nem csak az eredeti helyzetben megélt belső állapotaink jelennek meg egy emlék felidézésekor, hanem a hozzájuk társított gondolatok és érzések is, majd mindehhez a jelen és múlt viszonyának értelmezése adódik újabb rétegként. A rétegzett, asszociatív építkezés által az idő fizikai dimenziója is láthatóvá válik. A képtársítások, az egymásra rakódott narratíva együttesen írják felül, egészítik ki az eredeti emléket és az újonnan hozzáadott rétegekkel kitágítva azok eredeti asszociációs mezőjét, így együttesen válnak egy szubjektív történet egyetlen kompozícióba sűrített részévé. CHILF munkái a múltfeldolgozás igényéről tanúskodva kelnek új életre, összekötve a fotó médiumának objektív és az akvarellek szubjektív minőségét és jellegét.
CHILF Mária (1966, Marosvásárhely) 2005-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő, valamint intermédia szakán, majd 2007-ben a Doktori iskolában. 2009 óta a Festő Tanszék egyetemi adjunktusa. 2004-ben megkapta a STRABAG Nemzetközi Művészeti Díjat, 2005-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Számos hazai és külföldi csoportos kiállítás mellett többek között a Ludwig Múzeum, a MODEM és a VILTIN Galéria rendezett egyéni kiállítást munkáiból.