A művészet, amióta világ a világ, támogatásra szorul. Hazánkban ezt a jövőépítő – és mindenképpen szükséges – feladatot legnagyobb mértékben egy állami tulajdonú nonprofit kft, a MANK látja el. Tardy-Molnár Anna, a szervezet ügyvezető igazgatója ismeri legjobban ennek a nemes küldetésnek a feladatait, kihívásait, céljait.

Mit is jelent ez a mozaikszó, hogy MANK?
Ez a rövidítés a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. cégnevet takarja. Az alapító okiratunk szerint elsősorban alkotóművésznek tekintjük a képző- és iparművészeket, a zenei területen alkotókat, az irodalom művelőit, illetve az ezekhez a területekhez kapcsolódó elméleti és kritikai munkákat végzőket.
Az alkotóművészet, az alkotóművészek összessége azonban egy igen szerteágazó fogalom, tágan értelmezve mindenki annak tekinthető, aki művészeti alkotások életre hívásával, létrehozásával foglalkozik.
A kft. hetedik éve működik ebben a formában, korábban több jogelődje is volt –évtizedeken át – az intézménynek, amiktől a jelenlegi funkcióit átvette, sőt ki is bővítette azokat. A cég száz százalékban állami tulajdonú, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális háttérintézményeként működik.

Milyen alapvető feladatokat kell ellátnia?
Az alapítás célja kétfelől fogható meg. Egyrészt a jogelődök– ilyen például a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, ami később Magyar Alkotóművészeti Közalapítványként élt tovább – nagyon fontos funkcióit a minisztérium a mi intézményünkben is tovább örökítette. De ide tartoznak az alkotóházak fenntartásai és üzemeltetése, illetve a két állami fenntartású – Szentendrén és Hódmezővásárhelyen – művésztelep működtetése.
Az új funkciók közül nagyon fontos az a tizennégy állami finanszírozású ösztöndíj, ami kifejezetten a fiatal alkotók támogatását szolgálja.
Ezekről az ösztöndíjakról általánosságban elmondható, hogy a legfiatalabb – harmincöt év alatti – induló művészeket igyekszünk velük segíteni, és főleg az egyetemi végzettség megszerzése utáni életszakaszban pályázhatóak meg. Az odaítélésről 14 féle kuratórium dönt, mind egyedi elbírálás alapján, így mindenkinek érdemes a saját művészeti ágához tartozó kiírást figyelnie, és azok alapján benyújtani a pályázatát. Nem csak az anyaországi, de az elszakított országrészeken élő művészek számára is adott a lehetőség arra, hogy részesüljenek ilyen ösztöndíjakban.
Az, hogy ezek mellett még mennyire sokrétű, szerteágazó a MANK munkája, bizonyítja, hogy itt végzik az egykori lektorátus feladatait, a köztéri műalkotások zsűrizését, az iparművészeti alkotások termékminősítését, és ezeken felül hozzánk került a Cseh Tamás Archívum, illetve az egyetlen könnyűzenei háttérintézmény a Könnyűzenei Szolgáltató Iroda. Mindezeket támogatandó és segítendő – nem csak a MANK környezetében lévő, de az állami fenntartású intézményeket is speciális szkóppal követve- itt van a kultura.hu weboldal szerkesztősége is.

Miben állhat ennek az intézménynek a sikeressége?
Véleményem szerint minden egyes művész tekintetében, akinek biztosítani tudtuk, hogy elvonulhatott az alkotóházainkba alkotni, az már részünkről sikernek tekinthető. Szerencsére elmondhatom, hogy rengeteg művészeti díj tulajdonosa tartozik a MANK által támogatottak körébe, még a legutóbbi Munkácsy-díjasok között is számos olyan név fellelhető, aki kapcsolódik szervezetünkhöz.
Annyira széles a portfólió, hogy nem lenne igazságos bármelyik területünket is kiemelni, de példaként megemlítem, hogy rendkívül büszkék vagyunk a külföldi fesztiválokon való jelenléteinkre, a képzőművészeti vásárokon megjelenő alkotóinkra. Egyébként a honlapunkon igyekszünk minden sikerről hírt adni, minden új eseményünkről tudósítani, legcélszerűbb az érdeklődőknek itt tájékozódniuk.

Említette a külföldi fesztiválokat, vannak olyan intézmények máshol is, mint nálunk a MANK?
Léteznek más országokban is alkotótelepek, művésztelepek, de ilyen hálózatrendszerben működő – és teljes mértékben állami támogatásból élő – intézményről nem tudunk. Mondhatjuk, hogy mi kuriózumként létezünk a világban, de természetesen vannak partnerintézményeink, akikkel igyekszünk minél jobb és hathatósabb kapcsolatot kialakítani. A létező művészcserékkel például mindkét ország művészeti életét segítjük, ezért szeretettel várjuk a külföldi művészeket, a mieinket pedig szívesen küldjük más levegőt szívni, más inspirációkat, benyomásokat szerezni idegen országokba.

Önök helyileg Szentendrén vannak, de több kiállítóhelyük is van, amelyek közül az egyik a Fő téren nemrégen nyitotta meg kapuit.
Művészeink kiállíthatnak a Szentendrei Régi Művésztelep területén található MANK Galériában, de rendszeresen Hódmezővásárhelyre, Kecskemétre is szervezünk kiállításokat. Ez a kör bővült most ki egy valódi ékszerdobozzal, hiszen az egykori műhelygalériánkat – ami mostanáig magánüzemeltetésben volt – visszavettük saját üzemeltetésbe. Az ÚjMűhely Galéria Szentendre egyik legcsodálatosabb helyén áll, itt állíthatnak ki azok a művészek, akik kapcsolódnak hozzánk. Ezen a helyen nagy hangsúlyt fektetünk Szentendre művészeti hagyományaira, amely nem csak fantasztikus, de virágzó is, emellett nagy jelentőségű a teljes hazai kortárs művészeti szcéna tekintetében. Izgalmas a szilárd hagyományra ráépült itteni iskolarendszer, ami aztán burjánzik és ennek a figyelemre méltó állomásait szeretnénk megmutatni az új kiállítóhelyünkön is.

Ön nem régóta áll ennek az intézménynek az élén. Ez idő alatt mit sikerült a terveiből megvalósítania, s mi várható a jövőben?
Pontosan egy éve vagyok a MANK ügyvezetője, ezt megelőzően a minket fenntartó minisztériumban dolgoztam. Már innen ismertem a MANK szervezetét, de természetesen nem olyan mélységben, mint ahogyan ezt sikerült az elmúlt egy évben átlátnom.
Izgalmas az itteni megbízásom, egy nagyon komoly irányváltáson – ami lássuk be már időszerű volt – ment át az elmúlt évben a szervezet.  A támogatási feladata azelőtt is megvolt, de hogy hogyan támogatunk, és mit tekintünk támogatásnak, az időről időre átgondolandó, ezért ennek a változásnak folyamatosnak kell lennie. A hét évvel ezelőtti rendszer és támogatási forma ma már nem alkalmazható, ezért amikor idekerültem, elsősorban ezen szerettem volna változtatni, a hatékonyságot szerettem volna fokozni.
Jó, hogy vannak helyeink, ahová el lehet vonulni alkotni, jó, hogy vannak ösztöndíjaink – ezek éppen idéntől duplázódtak meg – de nem minden a pénztámogatás emelése. A dolgok mélyén kell valódi segítséget nyújtani, ezért úgy formáltuk át a szervezetünk tevékenységét, hogy az egymást segítő funkciók között olyan támogató rendszer jöjjön létre, ami koncentrált és hatékony támogatási formát tud nyújtani. Ez a feladatunk azonban soha nem fejeződik be, hiszen mindig vannak felbukkanó problémák. Jelen korban például gondnak látom, hogy nagy lett a zaj vizuális és kommunikációs értelemben – gondoljunk például a közösségi médiára – a művészeink nem jutnak el a közönségükhöz, ezért nehéz érvényesülniük. A legutóbbi csoportos kiállításunk pont ez irányban nyújtott segítséget, harminc év alatti képzőművészeinknek hirdettünk megjelenési lehetőséget. Óriási volt az érdeklődés – ebből is látszik, hogy rátapintottunk egy valós hiátusra – mert a galéria egy olyan hitelesítő hely, aminek muszáj aktívan működnie a művészeink megsegítésére.

Kik alkotják az önök által támogatott művészek közösségét?
Azoknak a művészeknek a száma, akik szolgáltatást vesznek nálunk igénybe, kapcsolatban vannak velünk, közel ötezer fő lehet. Ők tagsági viszonyban vannak a Magyar Mecénás Program keretrendszerrel, s ezen belül kapják tőlünk a szolgáltatásokat. Az MMP-be való belépés egyszerű, egy szimpla, ingyenes regisztráció – amelyben azonban fontos, hogy azt is igazolni szükséges, milyen művészeti végzettséggel rendelkezik – s ekkortól kezdve a jelentkezőt, mint művészt azonosítjuk.
Azok száma, akik közülük éves ösztöndíjban – havonta 200e Ft támogatásban – részesülnek, 100 és 130 közé tehető. Nekik az egyetlen feladatuk az alkotás, mi pedig biztosak vagyunk benne, hogy a kiválasztottaknál méltó és megillető helyre kerül a támogatásunk.
Tölgyesi Tibor
fotó:
Várady Nikolett
videó:
Gaspari János,
Tölgyesi Tibor,
Várady Nikolett