Beszélgetés Horgas Ádámmal az új évadról és a rendezéseiről

Az utóbbi hetekben egymást érik a sajtótájékoztatók, ahol a színházak bemutatják a következő évi repertoárjukat. Meg szeretném kérdezni, hogy Öntől milyen rendezéseket láthatunk, és hol a következő évadban?

Az évadot egy monodrámával kezdem a Lepkegyűjtő Produkció gondozásában, Pokorny Liának rendezem Duncan Macmillan: Dolgok, amikért élni érdemes című darabját. Utána a Játékszínben lesz októberi bemutatóm, a címét még nem árulhatom el. December elején a Pécsi Nemzeti Színházban lesz a Veszedelmes viszonyok premierje, azután ismét a Lepkegyűjtő Produkcióval következik Orwell 1984 című regényének adaptációja. A Madách Színházban márciusban mutatjuk be Müller Péter: Szomorú vasárnap című zenés darabját. Az évadot Szombathelyen zárom a Weöres Sándor Színházban David Auburn: Egy bizonyítás körvonalai című darabjával. 

Miről szól a szombathelyi darab, esetleg tudhatunk már valamit a szereposztásról?

Ez egy thriller szerűen izgalmas négyszemélyes történet egy matematikus lányról, akinek meg kell küzdenie az apja zsenialitásával és az őt vádoló gyanús szituációval. A történet azt kutatja, hogy hol az a hajszál, ami az őrületet a zsenialitástól elválasztja és mennyire bízhatunk azokban, akik meghatározzák a mindennapjainkat. A főszerepet vendégként Ágoston Katalin játssza, aki a Centrál Színház tagja és több darabban is dolgoztunk már együtt: Macbeth, A lepkegyűjtő és Pillanatfelvétel. Ebben a produkcióban szerepel még Jámbor Nándor, Alberti Zsófi és Szabó Tibor.

Mitől válik egy mű olyan érdekessé, vagy fontossá hogy megrendezze?

Én az olyan drámákat keresem, amik érzelmileg erősen megmozgatnak, valamit megszólítanak bennem, ami elindítja az agyam. Ez lehet egy korunkhoz szóló aktualitás, mint az 1984 szellemisége, vagy egy különleges játékstílus, mint a Macmillan darabnál, vagy akár egy rendkívül izgalmas dramaturgiai ötlet, mint a Szomorú vasárnap esetében. Mivel színészként kezdtem a színházi szakmát, nekem nagyon fontos a színészek szempontja, hogy jól játszható szerepek legyenek, melyekben minél több oldalukat mutathatják meg a művészek.

Ha jól tudom eredetileg festőnek készült, de jártas a színpadi mozgáskultúrában is, ezek a képességek mennyire segítik a rendezést?

Nagyon vonzanak az összművészeti jellegű előadások. Erős képi világgal szoktam dolgozni és az előadásaimban meghatározó szerepet kap a mozgás, a zene. Bennem ezek valamiféle egységet alkotnak. Különböző eszközökkel, de mégis ugyanarról próbálok kommunikálni a művészet adta lehetőségekkel.

A Játékszínben bemutatott Életrevalókról nagyon sokan elismerően nyilatkoztak. A darab és a szereplők kiválasztásában ez esetben mi motiválta?

A producerek felől sokszor érkezik elvárás, hogy húzó nevekkel vonzzuk be a nézőket. De én szeretek kockáztatni, és boldog vagyok, amikor bíznak a szimatomban. Vadász Gábort Békéscsabáról hoztam az előadásba és úgy vélem, be tudta bizonyítani, hogy tökéletes választás volt. A neve egyre ismertebb lesz. Szeretnék hinni benne, hogy a színház is ki tud termelni húzó neveket és nem csak a – szerintem jóval alacsonyabb szellemi színvonalon dolgozó – tévés showműsorok.

Nyáron találkozhatnak Önnel a színházrajongók?

Én nyáron szoktam előkészíteni a következő évados rendezéseimet. Ilyenkor készítem az adaptációkat, a dramaturgiai változtatásokat, írom a zenéket, vágom a videó bejátszások anyagát. Szóval mostanában főleg a stúdióban dolgozom. Illetve immár hetedik éve a nővéremmel, Horgas Eszterrel közösen vezetünk egy összművészeti tábort Balatonfüreden. Ez a Partitúra Összművészeti Kurzus. Augusztusban ott fogunk dolgozni, ahol egy tíznapos próbafolyamat során létrehozzuk az egyik írásomból készült előadást: Csak álom, semmiség címmel.