Belefulladunk a szemétbe!

7

Ma már sokszor nem azért vásárolunk meg valamit, mert kell nekünk, hanem azért, mert lehetőségünk van rá, s ezt a lehetőséget a reklámok, a társadalmi elvárások még a végletekig tovább fokozzák. S nem azért dobunk valamit a szemétbe, mert már nem működőképes, hanem azért hogy legyen, lehessen helyette valami más, amire alapvetően lehet, hogy tulajdonképpen semmi szükségünk nem lenne.

Európa megtelt, de rövidesen az egész világra ez a sors vár. S ez a mondat, most nem a manapság oly gyakran hangoztatott migránsáradat kapcsán hangzik el, hanem a felhalmozott szeméthegyek egyre növekvő tekintetében.

Társadalomtudósok azt mondják, elég megnézni egy szemétkuka tartalmát, s már abból messzemenő következtetéseket lehet levonni, az ott élők gazdasági, társadalmi és kulturális helyzetéről. A XXI. század elejére elsősorban kontinensünk – de már alapvetően a világ fejlett, vagy kevésbé fejlett részei is – eljutott arra a pontra, mikor nem tudnak mit kezdeni a szárazföldön valóságosan hegyekben álló, a tengerekben szigeteket alkotó használhatatlannak tartott hulladékokkal. Míg a XIX. században az újrahasznosítás gyakorlatilag száz százalékosnak volt tekinthető, korunkra ez a szám már – bármilyen kétségbeesett kísérletekkel is kívánjuk megállítani, megfordítani – egyre inkább csökken. Gondoljunk arra, hogy akkor a szemétbe dobott fémet újraolvasztották, a fából készülteket más területen beépítették, a papírt bezúzták és újragyártották, a szövetanyagot átszabták, a konyhai hulladékot feletették a haszonállatokkal. Ami pedig már végképpen használhatatlanná vált az legtöbbször fűtőanyagként, energiaforrásként elégett a kályhákban, kohókban.

A XX. század azonban sok mindenben áttörést hozott. Egyrészt elterjedtek azok a műanyagok, melyek nem bomlanak le, dacolnak mindenfajta újrahasznosítási eljárással, s elégetésük legtöbbször mérgező. De még ennél is fontosabb – és károsabb – hogy a közgazdaságtanban megjelent a tervezett elavulás elve, ami nagyon gyorsan átkerült a gyakorlatba. Ennek lényege, hogy valamit akkor is dobj a szemétbe, ha az még tökéletesen működik, mert jött egy újabb, sokoldalúbb, gyorsabb, szebb, hasznosabb termék. S arról is tesz a fogyasztói társadalom, hogy ne múljon az egyénen az, hogy engedelmes tagja kíván-e lenni ennek a rendszernek. Erre érdekes köznapi példát hoz fel a könyv. Azt mindenki tudja, hogy a modern nyomtatókat beépített szoftverek irányítják. Azt talán kevesebben, hogy ez a szoftver minden egyes másolatot számol a belső memóriájában. Azt azonban talán alig páran, hogy a szoftver rendszerébe az is be van kódolva, hogyha ez a másolatszám elér egy bizonyos beállított értéket, akkor a szoftver lekapcsolja önmagát, a gép megszűnik nyomtatóként tovább működni. Annak ellenére történik ez, hogy nem tört el benne semmi, nem fogyott ki a festék, nem történt elektromos hiba. Egyszerűen csak a gyártónak érdeke, hogy eddig és ne tovább, mert akkor a felhasználó majd kénytelen újra vásárolni egy nyomtatót, s neki ez hoz profitot. Vásárolni azért is kénytelen, mert a javítás – ha egyáltalán lehetséges – jóval drágábban elérhető, mint egy új szerkezet megvásárlása.

Fenti példa alapján is látható, hogy a ma embere bekerült a vásárlás-használás-eldobás egyre gyorsabb ciklusokban ismétlődő ördögi körébe. A folyamatos vásárlásainknak, a fogyasztói társadalomnak, van jó oldala is, nevezetesen, hogy munkát és megélhetést biztosít azoknak az embereknek, iparágaknak, akik ezeket a termékeket előállítják, s ezekkel kereskednek. Ezzel szemben állnak a lassan égbenyúló, a környezetet tönkretevő szeméthegyek, amivel képtelenek vagyunk bármit is kezdeni, s a pazarló, az erő- és természeti forrásokat gátlástalanul és meggondolatlanul kihasználó gyártási módok és gyors elavulások, amikről viszont nem vagyunk hajlandók lemondani. De ha mi nem fogunk ezen utóbbinak gátat vetni, egyszer majd a természet maga fogja könyörtelenül és megfellebbezhetetlenül kimondani az ítéletet: eddig és ne tovább, itt van vége mindennek!

A német szerzőpáros könyve nem csak hallatlanul izgalmas, de olyan mindennapi példákon keresztül mutatja be számunkra az emberiség semmibe nem vezető zsákutcáját, ami ott van szinte valamennyiünk mindennapos életében. Mi magunk vagyunk ennek a vádiratnak is beillő tanulmánykötetnek a vádlottjai és elszenvedői is egy személyben. S addig kellene rádöbbennünk, hogy a természet védelme, a zöld alternatívák figyelembe vétele és alkalmazása elemi létérdekünk, amíg mindez már késő nem lesz.
Tölgyesi Tibor

Jürgen Reuss – Cosima Dannoritzer
Vásárlás a szemétdombra

L’Harmattan Kiadó 2018
Ára: 2490 Ft

Hozzászólás

Please enter your comment!
Please enter your name here