Éppen száz esztendeje, 1919-ben kezdődött meg az oktatás és képzés a weimari Bauhausban Walter Gropius vezetésével. Az évfordulót szerte a világon nagyszabású kiállításokkal ünneplik. A Bauhaus mint mozgalom a modern művészet történetének legmeghatározóbb forrása és mérföldköve, amely képzőművészeti műhely és reformiskola is volt. A Ludwig Múzeum 2019. április 10. és augusztus 25. között látható kiállítása a nemzetközi Bauhaus-év megemlékező eseménysorozathoz kapcsolódik. A kiállítás olyan tematikus fókuszcsoportokban mutatja be a Bauhaus tevékenységét, mint a színelmélet, a kockaház, a vízió/utópia, a tárgyformálás, a fényművészet vagy éppen a színház, amelyek köré nagyrészt kortárs alkotók munkái szerveződnek. A Bauhaus100. Program a mának – Kortárs nézőpontok című kiállítás kísérlet ennek az egyedülálló modernista utópiának az újraolvasására, visszatekintésre és kortárs nézőpontból történő felidézésére.

A kiállítás elsősorban nem a Bauhaus történetét kívánja bemutatni, hanem azokat a ma is jelenlévő jellegzetes művészeti pozíciókat, amelyeken felismerhető a Bauhaus szemléletének hatása. A mozgalom a képzőművészet, a kézművesség, valamint a sorozatgyártott termékek és az építészet közötti fal lebontására törekedett.

Moholy-Nagy 1922-től 1930-ig foglalkozott konstruktív összművészeti eszménye legtisztább, kompromisszumoktól mentes kifejtésének, az úgynevezett „Fény-tér-modulátor” tervezésével és megvalósításával. A kiállítás „Fény” című blokkjának kiindulópontjául ez az installáció szolgált, két vetítésen is reprezentálva egyfelől a szerkezet eredeti működési mechanizmusát, másfelől művészi továbbgondolását (Freya Björg Olafson). A fénykísérletek további modern példái Cseke Szilárd fény és kinetikus effektusokat felhasználó Jó pásztora vagy Szirmay Zsanett mozgásérzékelő interakciós fényszövete.

A színtan, színrelációk, anyag- és színhordozók természetének vizsgálata a művészet lényegi kutatásai körébe tartozik. A Bauhaus számos olyan gyakorlatot fejlesztett ki, amelyekkel az anyag adottságaira és a tárgy funkciójára vonatkoztatva a színek szerepét vizsgálta, ill. ültette át az építészet vagy dizájn területére. A Bauhaus összművészeti törekvései mentén lebomlottak a szigorúan vett képzőművészetet és kézművességet, sőt az ipari sorozatgyártást elválasztó határvonalak. A kézműves gyakorlatok végső elvi célja az épület és annak berendezése, általánosságban véve pedig az ember épített környezetének esztétikus, mégis funkcionális és gazdaságos kialakítása volt.

 Kiállító művészek

BÁRDY Margit, Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatói, BULLÁS József, CSEKE Szilárd, CSIKY Tibor, CSÖRGŐ Attila, DOBOKAY Máté, EPERJESI Ágnes, FEKETE Dénes, FICZEK Ferenc, FODOR János, FOGARASI Demeter, FORGÓ Árpád, GÁL András, GERGELY István, GRUPPÓ Tökmag, GYÖNGYÖSI Mária, GYURISITS Konrád, HALÁSZ Károly, HEGYI Csaba, JOVANOVICS Tamás, KÁLDI Kata, KÁROLYI Zsigmond, KASZÁS Tamás, KIRÁLY Eszter, Kis Varsó, KISMÁNYOKY Károly, KOKESCH Ádám, LAKNER Antal, LAKOS Dániel, LOSONCZY István, NAGY Imre, NAGY Zsófia, NEMCSICS Antal, Freya Björg OLAFSON, PALOTAI Gábor, PUKLUS Péter, ROTERS@SZOLNOKI, SÁPI Márton, SIKUTA Gusztáv, SÓGOR Ákos, SOMODY Péter, SZEGEDY-MASZÁK Zoltán, SZIRMAY Zsanett, SZOMBATHY Bálint, TEMESI Apol, Újpesti Bródy Imre Gimnázium média szakos tanulói, Reinhard WANZKE