Az égbolt az igazi otthonuk

Buta tyúk! – hangzik el sokszor a sértő mondat a hölgyek felé, s nem is gondolnánk, hogy ebben a rövid mondatban halmozottan szerepelnek a tévedések. Egyrészt nincs joga senkinek butának nevezni a másikat, másrészt – s ezt a következőkben bővebben is kifejtjük – a tyúkok, akárcsak a többi madár egyáltalán nem buta állatok.
Az ornitológus- író, természetfilozófus szerzőpáros ebben a könyvecskében 22 tételben foglalta össze mindazt a madárbölcseletet, amit nekünk, embereknek ezekről a tollas teremtményekről tudnunk illenék. Antropomorf szemlélettel közelítenek minden madarakkal kapcsolatos jelenséghez, viselkedéshez, így a leírtak nem csak szemléletesek, de rendkívül szórakoztatóak is.
Mi emberek hajlamosak vagyunk egy-egy madárfajt sarkosan bekategorizálni, állandó jelzőkkel ellátni, a baglyot bölcsnek, a sast bátornak, a verebet jelentéktelennek láttatni. A természet tollas teremtményei – mert bármilyen sokfélék is a madarak mindenféle szempontból, azt, hogy tollat viselhetnek, a törzsfejlődés egyedül az ő számukra tette lehetővé – viselkedés, habitus, ravaszság és számtalan egyéb tulajdonság tekintetében is hihetetlenül sokfélék. Ennek a sokféleségnek azonban minden egyes faj esetében oka, értelme van, hiszen ezekkel az egyedi tulajdonságokkal tudták biztosítani, hogy ma az egész bolygón – még a sarkkörön is, elég a pingvinekre gondolnunk – megélnek, szaporodnak és sokasodnak.
Jó néhány madártani életjelenségre mind a mai napig nem tudott egyértelmű választ adni a modern, fejlett tudomány sem. Hogyan tájékozódnak a vonuló madarak, hogyan találnak vissza pontosan a régi fészekhez, miért használnak egyes fajok – mert szemmel láthatóan tudatosan alkalmazzák őket – eszközöket céljuk eléréséhez?  S akkor még nem is beszéltünk azokról az építészeti csodákról, amit madárfészeknek hívunk, s azokról a násztáncokról, aminek láttán a világ legjobb táncosa is csak sápadtan, és irigykedve vakarhatja a fejét. Fizikai teljesítmény tekintetében pedig elég egy példát idéznünk a könyvből. A kis goda – ez egy, a szalonkafélék családjába tartozó faj – egyik egyedének repülési mutatóit rögzítették a műholdas jeladó szerint. Az alig 400g tömegű madárka az Alaszkától Új-Zélandig tartó tizenegyezer ötszáz kilométeres utat egyhuzamban mindössze hét nap alatt tette meg. ami 70km/óra átlagsebességet feltételez. Ez egy lenyűgöző tett, de ahhoz, hogy ezt megtehesse, még egy különleges tulajdonsággal is bír. Képes felváltva hol egyik, hol másik agyféltekéjét altatni, pihentetni, így „szellemileg” is mindig friss, az egész út során.
Van tehát min csodálkoznunk – s jó néhány olyan dolog is, amit irigyelhetünk – emberként, de amellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a morális értékrendünk sem vihető át változatlanul az állatvilágba. A jó és a rossz fogalmát mi alkottuk meg, ezért a kakukknak egy szemernyi lelkiismeret furdalása sincs amiatt, hogy idegen fészekbe pottyantja be a tojását, mint ahogy a kakasnak sem azért, hogy egy egész csapat tyúkot bolondit magába és tekint a saját háremének a baromfiudvarban.
Aki szereti Konrad Lorenz humoros, de tudományosan helytálló írásait, vagy aki szívesen megnézi David Attenborough természetfilmjeit, annak ez a kötet is életre szóló élményt jelent majd. Egyrészt kicsit kiábrándítóan, hogy azért nem mindenben az ember tartja a csúcsteljesítményeket, másrészt boldogan, hogy mindazokat az ismereteket magunkba szívhatjuk, amik nélkül talán kicsit szegényebbek lennénk. Aki pedig végigolvassa a könyvet az biztosan még egy közönséges városi galamb képében meg fogja látni azt a csodát, ami ezekben a repülni, élni és túlélni képes természet alkotta lényekben ott rejtőzik.
Tölgyesi Tibor

Philippe J. Dubois- Élise Rousseau
Tyúkeszűek-e a madarak

Park Könyvkiadó 2019
Ára:  2490 Ft