Az Angyal magyar hangja: Láng József

A most 85 éves Láng József 62 éve van a színészi pályán. Közeli születésnapját a József Attila Színház – melynek deszkáin 1962 óta lép fel – vezetősége és színészei a csütörtöki Feketeszárú cseresznye című előadás előtt és után bensőséges ünnepléssel tették emlékezetessé. A helyszínen készült villáminterjú közreadásával mi is szeretnénk hozzájárulni a szép kort megélt színész köszöntéséhez.

Honnan indult ez a töretlen pályaív?
1957-ben végeztem a Színművészeti Főiskolán. Olyan osztálytársaim voltak, többek között mint Garas Dezső, Lőte Attila Harkányi Endre, akikkel együtt végeztem. Egyébként rengetegen kezdtünk, de sokan kiestek a rostákon.  Végzés után a régi Nemzeti Színházba kerültem, mint gyakornok, majd következett két csodálatos év Pécsen. Innen egy filmbe – címe Szombattól hétfőig – hívott Mészáros Gyula rendező, majd a Szegény gazdagok című film Vámhidi Szilárdja lettem, melyet Bán Frigyes rendezett. A filmeket látta Somló István a Vígszínház akkor kinevezett igazgatója, aki rögtön szerződtetett magához.

Mióta tagja az itteni társulatnak?
1962. augusztus másodika óta vagyok tagja a József Attila Színháznak. Ez az ötvenhatodik szezonom, nekem a színház az életem. Egy időben olyan nagy nevekkel játszottam itt együtt, mint Sinkovits Imre, Darvas Iván, Gobbi Hilda. Sok színészt – köztük őket is – az 1956-os forradalomban való részvétük miatt ide „száműzték” Angyalföldre, ami rendkívüli színvonalas előadásokat eredményezett.
Fellépéseim szempontjából volt olyan időszakom, amikor a 31 napos hónapban – szombat, vasárnap dupla előadások voltak – 38-at játszottam, mert minden darabban benne voltam. Manapság havi 5-6-ot játszom, három darabban vagyok benne, most próbálom a negyediket. Amíg agyilag bírom – s a kis sántikálásom belefér a karakterszerepekbe – addig én boldogan jövök játszani.

A színpadi jelenléten kívül a szinkronizálás szerzett Önnek maradandó hírnevet.
Igen ezt már középiskolás koromban, 1952-ben kezdtem, akkor egy német katonának adtam a hangomat a Bátor emberek című szovjet filmben. Ez azért is emlékezetes volt számomra, mert nemcsak hangot kellett adnom, hanem el is kellett fütyülnöm a német katonadalt, az Erikát, s ez a fütyülés valahogy akkor nem ment nekem könnyen.
1958-ban szinkronizáltam az első filmfőszerepet, s onnan kezdve én szinte ki sem jöttem a szinkronstúdiókból. 1962-ben kezdődtek az Angyal sorozat filmjei, ez tartott – közben még volt az Ivanhoe sorozat is – egészen 1975-ig. Az Angyalnak rengeteg darabja volt, közel 130. Utána jöttek a Minden lében két kanál epizódjai, majd jöttek a James Bond filmek. Roger Moore 55 éven keresztül kizárólag az én hangomon szólalt meg magyarul. Voltak olyan filmek is, amiket többször – az Octopussy című James Bond filmet például ötször – szinkronizáltam, hiszen mikor megvette egy-egy tv csatorna, akkor ők mindig újra szinkronizáltatták.

Az életben is találkozott azzal, akinek ennyiszer a hangját kölcsönözte?
Hogyne, Roger Moore-val hivatalosan kétszer, de több alkalommal nem hivatalosan is. Egyszer például, amikor Magyarországon járt, s teljesen váratlanul megjelent a stúdióban – éppen a Minden lében két kanál egyik részét szinkronizáltuk Sztankay Istvánnal – alig akartunk hinni a szemünknek, nagy volt az öröm.
Nyáron még szinkronizáltam egy Roger Moore filmet, de mivel ma már a térdem miatt sajnos nehezebben mozgok, nem vállalok újabb szinkronszerepeket.
Tölgyesi Tibor
fotó: dr. Tóth Ágnes