A bemutató előtt tíz nappal készítettünk interjút Nádasi Veronikával, aki a CAROUSEL – Liliom című darabban Nettie Fowler szerepét alakítja. Ez a szerep a darab nagyon tarka palettáján nem a főszín, de mindenképpen egy fontos, kihagyhatatlan árnyalat.

Hogyan állnak jelenleg a próbafolyamatban?
A darab céljában, mondanivalójában már kész van, most már csak a technikai részletek csiszolása folyik. Ez a rész a próbák munkásabb része, ilyenkor a művészet kissé háttérbe szorul, de remélem, azért a bemutató előtt még marad annyi időnk, hogy a rajtunk kívül álló fontos részek – zenekar, színpad, fény, jelmezek – is tökéletesen összhangba kerüljenek.

Az Ön szerepében hármas szereposztás található. Kikkel osztozik, s mit kell tudni a szerepéről?
Janza Katával, és Polyák Lillával játsszuk felváltva ugyanazt a szereplőt. Ez egy olyan karakter szerep, amelyben klasszikus formátumú dalokat szólaltatunk meg, amik hangnemben egy terccel feljebb vannak írva, mint egy musical szerep. De a mű is egy klasszikus musical darab, ami előadásmódjában, hangi megjelenésében közelebb áll az operetthez, mint azokhoz a modernebb musicalekhez, amelyek akár napjainkban is újdonságokként jelennek meg a színpadokon.  A Carousel egy igazi „old school”, ami tőlünk is klasszikusabb hangképzést vár el.

Hogyan érzi magát a próbákon?
A darab rendezőjével, Béres Attilával dolgoztam már többször is együtt. Ezt nem tekintem sem előnynek sem hátránynak, hiszen Attila mindig nagyon erősen a darabra koncentrál, nincsenek olyan színészei, akikkel kizárólagosan szeretne együtt dolgozni.
Az azonban talán előnyömre válik – mert, ha minél jobban ismer az ember valakit, akkor ezt az oldalát is ismeri – hogy a nehéz időszakokban – amik óhatatlanul megjelennek minden próbafolyamatban – már tudom, hogy mire számíthatok, s így nem ijedek meg a fejleményektől.
Egyébként Attila nagyon határozott elképzelésekkel kezdi a rendezéseit, nagyon szereti a próbafolyamatot, ahol sok mindent ki is próbál, sokszor átrendezi a jeleneteket, így most is már elég messze állunk attól, ami az első rendelkező próbán elhangzott. A folyamatos munka és a napról-napra változás azonban inkább előnyére válik a darabnak, hiszen egyre jobb, egyre élvezhetőbbé válik közben. Nekünk, színészeknek pedig az a feladatunk, hogy folyamatosan kövessük és megvalósítsuk azokat a képeket, elképzeléseket, amik a rendező agyában megszületnek.

Ez a darab egy angolszász verziója egy eredetileg magyar színpadi műnek, Molnár Ferenc Liliomának. Milyen fogadtatásra számíthat ez a feldolgozás?
Szerintem nagyon fogja a közönség szeretni, mert a rendezés nagyon tudatosan a Molnár Ferenc megálmodta világra törekedett. Ez egy igazi közép-európai történet, amit az amerikaiak kicsit másképp értelmeznek – mint mi itt Magyarországon – s ez az édeskésség a zenében is visszaköszön.
A mostani színpadra állítást viszont úgy kell tekinteni, mint egy prózai Liliom darabot, amiben megszólalnak igazán szép, romantikus, klasszikus – kicsit az operettes világra utaló – zenék, s emellett táncbetétek is színesítik az előadást. A közönség így megkapja azt is, amit egy zenés darabtól – látványvilágában, mozgalmasságában – várhat, de alapjában véve a történet egy mondanivalóban fontos, elgondolkodásra késztetős kőkemény dráma. Akárhogy is nézzük, lényegében a színpadon egy tragikus szerelem elevenedik meg és torkollik drámába, de nem a giccses, hanem az emberi, értéket képviselő fajtából.
Visszatérve a mi szerepünkre, ez egy kicsit kívül van a történeten, valójában egy színfoltnak tekinthető az események során. A leghálásabb része talán annak a himnikus dalnak az eléneklése, ami a musical leghíresebb dalává vált, s érdekes módon önálló életre is kelt. Az angol futballstadionokban tízezrek éneklik teli torokból a You’ll Never Walk Alone (Sosem vagy egyedül) című dalt, amely a Liverpool himnusza már a hatvanas évek eleje óta, s azóta már sok más klub is a magáénak érzi. Nálunk Magyarországon azonban sajnos még nem ismeri mindenki, de talán ennek a musicalnek a hatására ez is változni fog.
Tölgyesi Tibor
Fotó: Várady Nikolett