Akit legjobban várunk

Azt mondják minden ember élete egy kész regény. Az azonban már ritkábban tudatosul bárkiben, hogy ez a regény még világra jöttünk előtt kilenc hónappal elkezd íródni, s ezekben a kezdő fejezetekben még a szülők játsszák a főszerepet.
Számtalan mű, műalkotás foglalkozik az anyaság megélésével, azzal a csodával, mikor egy nő életet ad a gyermekének. Azonban bármennyire is önfeláldozó dolog valakinek a saját testében felnevelni, saját vérével és erejével táplálni egy magzatot, mindez nem valósulhatna meg, ha nem lenne ott az a másik, aki nélkül nem foganhatna meg a leendő élet. Bár a férfi a kilenc hónapos világrajöveteli fejlődésből tevőlegesen csak a „beindítási folyamatból” veszi ki a részét, mint férj, mint leendő apa éppen úgy át kell, hogy élje ezeket a cseppet sem könnyű, de azért mégis örömteli várakozással teli hónapokat.
Ennek a könyvnek a szerzője – akinek ez a második kötete, de igazi ismertségre TV bemondóként, verset mondó fellépőként tett szert – saját élményét írta le ebben a vékony kis kötetben. A messzi múltba visszanyúlva annak a hagyományos ceremóniának – az esküvőnek – a leírásával indít, ahol minden meghívott felszabadultan és féktelenül boldognak érzi magát, kivéve talán pont azt a két embert, akik nélkül biztosan nem jöhetett volna létre, a hét országra szóló lakodalom. Majd rövid bepillantást kapunk a nászút nyújtotta élményekbe és buktatókba, de az igazi boldogság akkor kopogtat be, amikor a tesztcsík jelzi, hogy az anyában már lángra lobbant egy pöttömnyi kis élet.
Innen indul el az a trimeszter, aminek megélése, végig vitele egy leendő anyának egyáltalán nem könnyű próbatétel. Hangulatingadozások és fizikai fáradtság, megkívánások és mindentől undorodás, jókedv és búskomorság szinte megjósolhatatlanul váltogatják egymást. A leendő anyánál csak a férjnek, a leendő apának lehet nehezebb az élete, aki nem is igazán tudja, hol, mivel, mikor, mi módon tudná megkönnyíteni kedvese életét. Kicsit Hamlet után szabadon: akkor tesz-e jót, ha megpróbál közbeavatkozni, vagy akkor, ha hagy minden a maga útján folyni? S közben csak egyre az jár az eszében milyen kár, hogy az embernél nem csak néhány hét a kihordás ideje, de alapvetően azért az is jó, hogy nem két évig fejlődik az anyaméhben a magzat, mint az elefántnál.
S végül bekövetkezik az a semmihez nem hasonlítható pillanat, amikor az apa először nézhet a megszületett új emberpalánta szemébe. Ekkor tudatosul benne, hogy az ő gyermekénél szebbet még nem hordott a hátán a Föld, s biztosan tudja, hogy az újszülött nem csak szép és okos, de már az is eldöntetett, hogy apja szeme fénye lesz majd hosszú évtizedeken át.
Ez a könyv tulajdonképpen egy több mint hatvan oldalas monológ, érzésekről, vágyakról, kétségekről és reményekről. Egy saját életből vett visszaemlékezés az első gyermek – akiről már a várandóság időszakában kiderült, hogy a gyengébb nemhez tartozik – apasági időszakáról.
Nyilván mindenki másképpen éli meg ezt az időszakot, de aki elolvassa a könyvet, az nem csak a szerző élményeit fogja megismerni, de ha volt már apa, akkor a saját múltbeli emlékeit is újraélheti. Amelyik férfinek pedig még nem adta meg a Sors ezt a kegyet, az legalább egy kis ízelítőt kaphat az a babavárás apai aspektusából. De azért nagyon mélyen nem kell beleélnie magát a dolgokba, hisz az ő kilenc hónapja – ha akarja, ha nem – biztosan egész más lesz. Mert, ahogy minden gyermek különös és egyedi, ugyanúgy minden szülői lét egyszeri és megismételhetetlen. S azt sem szabad elfelejteni, hogy minden tulajdonképpen azért történik, mert a születendő gyermek nem csak testben érkezik el erre a világra, de magával hozza a reményt is – nem csak a szülőknek, de az egész emberiségnek – hogy általa szebb, jobb, teljesebb lesz majd a világ.
Tölgyesi Tibor

Takács Bence
Trimeszterológia

Nap Kiadó 2019
Ára: 2500 Ft