Aki már tulajdonképpen (félig) színész

Nálam tizenegy évvel ezelőtt, húszon egynehány évesen kezdődött ez a munka egy véletlen folytán. Egy barátom testvérét hívták el egy produkcióba, s mivel akkortájt éppen nem volt munkám, engem is hívott magával a Hellboy 2 című filmbe. Ez volt az első háttérszínészkedésem, amit azóta már számtalan követett, hiszen ez a főfoglalkozásom – kezdi az önmagáról szóló beszélgetést Megyeri Dániel, akinek, talán ha a neve nem is, de az arca sokak számára ismerős lehet a képernyőkről.

Tehát minden egy véletlennel kezdődött.
Igen, hiszen először még a szót is – statiszta – alig tudtam értelmezni, mi ez is valójában, s mit is kell ott csinálnia? De már rögtön az említett első filmben 50 napra kaptam lehetőséget. Ez alatt a forgatáson – amellett, hogy rettentő hideg volt szeptembertől novemberig kinti forgatáson a Korda stúdióban – sok embert megismertem, bevezettek a szakma rejtelmeibe, ajánlottak casting cégeket, fotósokat, akik nélkül ezen a pályán nem igazán lehet elindulni, sőt megmaradni sem. Ettől kezdve megtetszett ez a miliő, bekerültem a magyarországi – kb. tizenöt – aktív casting cég rendszerébe, adatbázisába., engem gyakorlatilag ők menedzselnek.

Bárki bekerülhet egy ilyen rendszerbe?
Igen, az újszülöttektől kezdve a nagymamákig mindenki előtt nyitva áll az út. Első lépésként az ügynökségnél kell beregisztrálni, ők fotót készítenek a jelentkezőről, aki a regisztrációs lapon arról is nyilatkozik milyen fajta munkákat – modellkedés, színészkedés, énekes-táncos, éjjeli munka, aktfotózás stb. – vállal. Én alapvetően mindenre nyitott vagyok, ezért kapok felkéréseket filmekbe, reklámokba, fotózásokhoz. Én lényegében filmezéssel kezdtem, nagyon sokat statisztáltam, ma már szívesebben szerepelek reklámfilmekben, imázs filmekben, oktatófilmekben, klippekben vagy fotózásokon.

Mi a vonzó, és mi az, ami nehézségeket okozhat ezen a pályán?
A vonzerőt – a szabad időbeosztás mellett – elsősorban a változatosság jelenti, az ember eljut olyan helyekre, ahová egy köznapi embernek szinte biztos, hogy nincs esélye. Pár hónappal ezelőtt például a légiirányító központban forgattunk egy oktató reklámfilmet, ide biztos, hogy civilt nem engednek be. Többször voltam külföldön is forgatni, ami együtt járt az izgalmas utazással, az ottléttel, a szabadidőben való városnézéssel. S mindezekért nem hogy nekem kellett volna fizetnem, de még gázsit is kaptam.
Persze ez a munka is tartogat kellemetlen meglepetéseket. Volt, hogy szélsőséges időjárásnak voltunk kitéve, de a forgatási napon el kellett készülnie az anyagnak, mindegy milyen volt az idő ott kellett lennünk, s dolgoznunk kellett.
A munkaidőm kötetlen, alapvetően 12 órás egy műszakunk, s ezt ott a forgatási helyszínen kell eltölteni, ezt komolyan veszik. Ha hamarabb végzünk – s ennek mindenki nagyon örül – akkor mehetünk, de ha nem fejeződnek be időben a dolgok, akkor kötelező jelleggel túlóra van. A leghosszabb, egy 22 órás – el lehet képzelni már a végén milyen állapotban voltunk – holland reklámforgatásom volt, de végül aztán ez is elkészült.

Ha ez volt a leghosszabb forgatása, milyen egyéb emlékezetes csúcsokra emlékszik még vissza?
Goda Kriszta Kaméleon című filmjében kaptam először lehetőséget arra, hogy fénydublőrködhettem, ekkor Trill Zsolt fénydublőre voltam. A fénydublőr az az ember, aki alkatilag hasonlít a színészre, vele állítják be a fényeket, a kamerákat, a mozgást, a színész pedig ez alatt pihenhet, átöltözhet, szöveget tanulhat. A próbákat mind velem csinálták végig, így gyakorlatilag az összes jelenetét – amiben ő benne volt – nekem is le kellett járnom, minden helyszínén ott kellett lennem.
Fénydublörként helyettesítettem neves külföldi színészeket is – például Clive Owent – a magyarországi forgatásokon, sőt Jeffrey Donovannak nem csak fénydublőre, hanem egy jelenet erejéig a dublőre is voltam. Ekkor beöltöztettek ugyanabba a ruhába, amibe ő szerepelt, s nekem egy puskával kellett lőnöm. A moziban tehát, amikor azt látja a néző, hogy a Jeffry Donovan főhősként lő valamire, akkor az a valóságban nem ő, hanem én vagyok. Persze ezt rajtam kívül alig tudja valaki, hiszen háttal állok, s az arcomból nem látszik semmi, mégis nekem azért ez jó érzés. Máskor is dolgozhattam, forgathattam együtt olyan nagyságokkal – többek között Robert Pattinson, Antony Hopkins, Antonio Banderas, Angelina Jolie, Brad Pitt, Bruce Willis – akiket az emberek döntő többsége csak a filmvászonról ismerhet.
A másik csúcs, egy pár éve történt, ekkor egy luxushajón forgattunk egy reklámfilmet. Kimentünk vonattal Ausztriába, itt felszálltunk erre a dunai luxushajóra, s egészen Németországig felhajózva forgattunk a hajótársaságnak egy reklámfilmet. Négy felejthetetlen napot tölthettem egy olyan csodás úton – ezért más jelentős összeget hajlandó kifizetni – ami életre szóló élményt jelentett.
Kétszer főszereplőként is a kamerák elé állhattam, a TV2 két produkciójában – a Családi titok és a Magánnyomozók egy-egy epizódjában – bár ezt önmagam nem tartom olyan hatalmas színészi presztízsnek. Arra mindenesetre jó volt, hogy kipróbálhassam saját magam, milyen betanulni a szerepet egy 70-80 oldalas forgatókönyvből, majd próba nélkül megszólalni egy stáb előtt. Nehéz,de érdekes pillanatokat éltem át, ami így visszatekintve alapjában azért jó volt.

Ezek szerint a háttérszínészként való megjelenésben is vannak fokozatok?
Természetesen, hiszen a kezdet az egyszerű tömegben statisztálás, majd jön a közeli, arccal való megjelenés, s az egy másik lépcsőfok, ha valaki megszólal, vagy hosszabb szöveget mond. Nekem volt már szerencsém, a magyar mellett angolul, németül – s bármily meglepően hangzik – horvátul is megszólalnom a filmekben. Ez utóbbi érdekessége, hogy banki alkalmazottat játszottam Zágrábban – horvát stábbal, de magyar szereplőkkel – s a forgatás előtt pár órával mondták, hogy nekem lenne szövegem is, természetesen horvátul. Kb. húsz percem volt megtanulni a pár horvát mondatot, némileg stresszben voltam, de végül sikeresen megoldottam ezt a felkérést is.

Számít a kor egy háttérszínésznél?
Alapvetően nem, hiszen minden korosztálynak megvan a mega karaktere. Eddig engem például elkerültek az apa szerepek – a filmekben és a valóságban is – mostanában viszont beléptem abba a korba, ahol ilyenekkel is megkeresnek a castingokon. Tehát nem igazán lehet erről a pályáról kiöregedni, ha valaki aktív, s jól csinálja, amit csinál, akkor a kora nem lehet akadály.
Úgy látom, a háttérszínészeknek van egy százas nagyságrendű magja, vannak köztük egyetemisták, nyugdíjasok, s olyanok is – mint én – akik erre tették fel az életüket, ez a főfoglalkozásuk. A munkám a folyamatos megmérettetés, castingokra járás, s aztán – ha beválogattak – jönnek a forgatások, filmezések, fotózások.

A castingok, válogatások mennyire veszik igénybe, mennyire keseríti el, ha nem Önt választják ki egy adott szerepre?
Ez nem egy futóverseny, itt nagyon sok minden nem rajtunk, szereplőjelölteken múlik. Kérdés, hogy az adott filmbe éppen milyen alkatot, karaktert, megjelenést keresnek, egyikünk sem jobb vagy rosszabb, hanem vagy passzol, vagy kevésbé passzol a rendező elképzeléseihez.
Ritkán léteznek összeférhetetlenségek is a castingokon, hiszen ha mondjuk valaki reklámozta a Coca-colát, azt már a Pepsi nem fogja kiválasztani a reklámfilmjébe. De mondjuk, egy bankreklám nem üti egymást, egy gyógyszer- vagy autó reklámmal, bármennyire is ismert egy arc, ő szerepelhet mindegyikben, ha kiválasztják.
Létezik kizárólagosság is a megbízásokban, ha mondjuk, egy sörgyár három évig sugározza egy olyan reklámfilmjét, amiben én is szerepelek, akkor én ebben az időszakban – ezt szerződés szabályozza – nem mehetek el az ő konkurenciájához reklámszereplőnek.
Legutóbb volt egy olyan többfordulós reklámcastingom, ahová először behívtak harminc embert, majd őket leszűrték hétre, és a következő fordulóban háromra. A háromból a második lettem – mást választottak ki a szerepre – de ha bármi közbe jön, akkor én leszek az, aki majd megkapja a szerepet. Rossz a célegyenesben elbukni, az viszont jó, hogy az ember bekerült a legjobbak közé, s az egyes számú tartalék lett.

De azért jó elsőnek is lenni, hiszen úgy néz, ki a közeljövőben Önt gyakran láthatjuk majd reklámfilmekben, fotókon egy induló márka reklámarcaként.
Három magyar srác indított el egy vállalkozást, Olaszországból hozzák be a felsőkategóriás ingeket, ehhez a belvárosban nyitnak üzletet. A héten indul ez az új brand, s ha minden jól sikerül, és a remények szerint halad, akkor a kollekcióváltásnál is én leszek majd a modell és a reklámarc. Ez a ma még kevésbé ismert márka nekem is egy remek lehetőség, s remélem az én személyem is hozzá fog járulni az elkövetkezendő sikereihez.
Tölgyesi Tibor
fotó: Várady Nikolett