Agota Kristóf: Az analfabéta

Agota ​Kristof napjaink kortárs frankofón irodalmának egyik legelismertebb szerzője, regényei nem csak a francia, de a német, japán, koreai eladási sikerlistákra is felkerülnek. A mintegy negyven nyelvre lefordított és a világ számos országában a kortárs világirodalom alapművének számító Trilógia magyar származású szerzőjének legutóbbi kötete önéletrajzi írások gyűjteménye.

A szerző 21 éves volt, amikor 1956 végén, a forradalom leverése után egy kisgyerekkel a karján az osztrák–magyar zöldhatáron keresztül elhagyta hazáját. Rövid ausztriai tartózkodás után Svájcban telepedett le, előbb öt évig óragyári munkásként dolgozott, majd családi életének rövid válsága után másodszor is férjhez ment. Második férjével és az új házasságából származó gyerekeivel már franciául beszélt. Kezdetben a színház iránt érdeklődött, megismerkedett a helyi, neuchâteli színházi élettel, kisebb színdarabokat készített a városi társulatnak. Ebben az időszakban verseket is írt, melyeket a Párizsban megjelenő Irodalmi Újság és a Magyar Műhely közölt. Az írás számára természetes volt – ami nem olyan természetes, az maga a nyelv. Verseit magyarul írta, de történeteit, néhány kísérlettől eltekintve, már franciául. Ahhoz, hogy francia nyelvű író lehessen, újra kellett tanulnia az olvasást, mint egy analfabétának. A kötet írásai szimbolikus történetek, melyben eljutunk attól, hogy mindenki magyarul, tehát „érthető nyelven” beszél, addig, hogy a kivándorlónak, az alkotónak új nyelvet kell tanulnia, mint egy tudatlannak, mint egy analfabétának, ahhoz, hogy létezni tudjon abban a világban.

A könyv aktuális témákat feszeget, és egyben az önként vállalt száműzetés krónikája is. Szól az asszimiláció és a gyökértelenség problémaköréről, az identitás, az országhatárok, a nyelv, és a művészet kapcsolatáról.
Paksiné Péteri Júlia

Eredeti megjelenés éve: 2004