A Pesti Magyar Színház januári bemutatója egy népszerű és mély értelmű mű színpadi megjelenítése. A darab kapcsán az egyik főszereplő, Pavletits Béla osztotta meg velünk gondolatait, de előtte bevezetésképpen szeretnénk röviden felvázolni a színművész szakmai életútját is.

Pavletits Béla debreceni születésű, a pályán való elindulás lehetőségét a debreceni Ady Endre Gimnázium drámatagozatos képzése alapozta meg. Érettségi után nem került be rögtön a Színművészeti Főiskolára, ezért a miskolci egyetemen kezdett jogot tanulni. Amikor másodszorra felvételt nyert a Főiskolára, akkor egy lezárt évvel – úgy tűnik örökre – befejezte jogi tanulmányait, és teljes erőbedobással a színészmesterségre koncentrált.
2000-ben végzett a Színművészeti Főiskolán – prózai osztályban, de az éneklés mindig közel állt hozzá – majd egyből a Pesti Magyar Színház társulatához szerződött. Bár voltak vendégfellépései a Madách Színházban, a Pesti Színházban, Tatabányán, de a végzés óta soha nem hagyta el az anyaszínházát.
Éppen idekerülésekor szűnt meg ez a színház Nemzeti Színház lenni, de továbbra is olyan nagy nevek léptek fel a színpadán, mint például Sinkovits Imre, Agárdy Gábor, Béres Ilona vagy Kállai Ferenc. Szinte mindenki itt volt abból a társulatból, akik miatt egykor ez a hely a Nemzeti nevet kiérdemelte.
Kezdetben a színészóriások mellett apró szerepekből építkezve, majd folyamatosan egyre nagyobb szerepeket kapva jutott el mára oda, hogy a társulat meghatározó tagja lett. Erről a folyamatról ő maga így nyilatkozott: „Amikor kezdetben folyamatosan kis szerepeket játszottam, úgy éreztem, tele vagyok vággyal, akarással, és vártam a lehetőséget, hogy kitörhessek abból a „fiókból”, ahová beszorultam. Aztán az idő meghozta ezeket a lehetőségeket, s úgy gondolom, ezekkel sikerült élnem, és olyan jól megvalósítanom őket, hogy mára eljuthattam arra a szintre és megítélésre, ahol vagyok.”
Már a kezdetektől fogva fellépett zenés darabokban is – köztük 10 éve játszik a Vámpírok báljában, ami ugyan magánprodukció, de ez a színház ad neki játszóhelyet – ma is sok ilyen előadásban kap lehetőséget.
Van, amikor harmincnál többször állok színpadon egy hónapban, ami egyrészt örömmel tölti el, ugyanakkor az is érezhető, hogy néha ez bizony kicsit sok. Amíg azonban bírja fizikailag és szellemileg, addig mindent megtesz, hogy helyt álljon a színház minden felkérésének.
Az elmúlt 18 év alatt többször változott a színház vezetése, ő azonban hűséges típus, soha nem gondolt arra, hogy színházat váltson. Ehhez bizonyára az is hozzájárult, hogy az itteni színészkollégák nemcsak partnerek, de barátok is egymás számára, így a nehezebb időszakokat összefogással, egymás segítésével át tudták hidalni.

A következőkben a Legyetek jók, ha tudtok című darab január 11-dikei bemutatója után készült villáminterjú olvasható a Cirifischiót alakító Pavletits Bélával.

A darab főhősének, az egykor élt Néri Szent Fülöp atyának története a hasonló című filmből vált igazán ismertté.
Valóban, ez egy sikeres film, amit nyilván sokan megnéztek már. Én is láttam, de úgy érzem, a mi darabunk talán még jobb is, mint a film. Nagy Viktor rendezésében, Eperjes Károly főszereplésével – aki a magánéletében is elhivatott, vallásos ember – egy szent jobbító tevékenységét, s az ehhez kapcsolódó küzdelmeit követheti nyomon a néző. Nem gondolom, hogy a mondanivaló megértéshez vallásosnak kellene lenni, hiszen valamilyen formában mindenkit hívőnek tekinthetünk. Mindenkiben megvan az az alap, amiből megfogalmazhatja önmaga számára azt az üzenetet, ami tulajdonképpen a színdarab címe: Legyetek jók, ha tudtok.

Kit alakít Ön a darabban?
Cirifischio egy fiatalember, akinek céljai – családja legyen, pénze legyen, kapjon meg mindent, ami a boldog élethez kell – hasonlóak bármely más fiataléhoz. Az élet azonban az ehhez vezető úton akadályokat gördít elé, kísértésekbe hozza. Ezek a kísértések eltántorítják, s egy mór nő – aki lényegében maga az ördög – hatására halálos bűnt, gyilkosságot követ el. Még ha ez az emberölés erkölcsileg védhető is – hiszen egy gonosz embert ölt meg –, az elkövetett bűnéért meg kell bűnhődnie, így végül akasztófára jut.
Az ember élete akadályokkal van tele, s ebben a játékban Cirifischio elbukott, hibázott, aminek következménye kellett, hogy legyen. Olyan útra sodródott, ahonnan nem volt visszaút, a végén azonban mégis eljut a megváltás állapotába.

Ebben az előadásban sokszor gyerekek népesítik be a színpadot, emiatt tekinthetünk úgy rá, mint egy gyerekdarabra?
Bár rengeteg a gyerekszereplő, olyan értelemben semmiképpen nem nevezhető gyerekdarabnak, mint egy mesedarab. A tizenkét évesnél idősebbek már bizonyára megértik belőle azt az üzenetet, amiről szól a mű, és több rétegéből mindenki azt fogja fel nézőként, ahol éppen tart a világlátása. Talán leginkább mégis egy fiatal felnőtthöz szólhat a darab mondanivalója, de minden felnőtt élvezheti az előadást, amihez a mondanivalón kívül hozzájárul az előadás monumentalitása, a díszletek, jelmezek, szép képváltások, amelyek látvány tekintetében is sok élményt adnak.

Az épp hogy tizenéves vagy még fiatalabb – szereplők mennyire lehetnek a színen kollégái a színészeknek?
Több előadásban játszottam már gyerekekkel, szerencsére nagyon ügyes partnereink, akik kreatívak, jó színészi képességekkel rendelkeznek. Néha fel kell ugyan hívni a figyelmüket dolgokra – de ez érthető, hiszen gyerekek – és nyilván kevésbé hosszú ideig tudnak úgy koncentrálni, mint egy felnőtt színész. Én mindenesetre kedvelem őket, s ahogy érzem, ők is viszonozzák ezt, így nekem alapvető problémáim nincsenek velük.

Néhány hete volt a bemutató, meddig maradhat műsoron a darab?
Minden bemutatónkat úgy tervezzük, hogy több évig is játszható legyen, sokan lássák, sokaknak jelentsen örömet. Erről az előadásról már a kezdetektől fogva látható volt, hogy közönségsiker lesz, és ezt a benyomást megerősítette a bemutató vastapsa, illetve, hogy azóta is minden előadásunkat siker kíséri. Így remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig repertoáron tartjuk, mindenki – ez vonatkozik a nézőkre és a színészekre egyaránt – örömére.
Tölgyesi Tibor
fotó: Várady Nikolett