A mámor és a véletlen rabjai

Ma már nem hiszünk a boszorkányokban, mégis léteznek olyan ártó szellemek, amelyek befészkelik magukat életünkbe, tudatunkba, vágyainkba, s onnan soha nem akarnak távozni. Sajnos őket kiűzni már nem lehet, de megbénításukra, háttérbe szorításukra azért még van remény.
Ha valakiről azt mondjuk szenvedélyes ember, az általában némi elismerést, pozitív felhangot is takar. Ha azonban ez a szenvedély károsnak tekinthető – legyen az alkoholfüggőség, játékszenvedély, dohányzás, drog vagy számtalan más egyéb – akkor ezt az embert inkább akaratgyengének, önmaga esetében javulásra, változtatásra képtelen jellemnek tartjuk, s talán meg sem fordul a fejünkben, hogy bizony ő egy – pszichés értelemben véve is – beteg ember.
Talán nem is gondolnánk, hogy minden ember függőnek tekinthető. Vannak tisztaság és rendmániások, mások a munkában merülnek el, s olyanok is akadnak, akik a kedvenc sportjuk, vagy hobbijaik bűvkörében élnek. Általában azonban ezeket nem tartjuk beteges időtöltéseknek, passzióknak, s jól elhatároljuk azoktól, akik már rabjaivá váltak a szenvedélyüknek.
Amikor már valakinek minden gondolatát – még ha ennek mértéke változó is lehet – az tölti ki, hogy mikor jut hozzá a vágyott anyaghoz, vagy időtöltéshez, amikor pénzét és sokszor egészséget sem kímélve, ezek a dolgok jelentik számára az életcélt, akkor már szenvedélybetegekről beszélünk. Ez a könyv ezekből – némi éllel azt is mondhatnánk, az álnéven író szerzőnek ezeken a területekben van saját, tehát hiteles tapasztalata – kettőt tárgyal, az alkoholizmust, és a szerencsejáték szenvedélyét.
Mint ahogy az ebéd után megivott pohár bor sem teszi az embert – bár nyilván sokakat ez is elindíthat a lejtőn – alkoholistává, úgy egy kaparós sorsjegy megvásárlása, vagy egy totószelvénnyel való fogadás sem rejt veszélyt azok számára, akik kipróbálják. Vannak azonban olyanok, akik egy idő után nem tudnak megállni két pohár bornál, vagy néhány fogadási tipp megjátszásánál. A pillanatnyi élethelyzetük, genetikai hátterük, neveltetésük mind-mind közrejátszhat abban, hogy elinduljanak egy olyan úton, ahonnan sajnos nagyon nehéz a visszafordulás.
Ebben a kötetben nagyon érdekes – s ami legalább ennyire fontos az érintettek számára – rengeteg hasznos információt olvashatunk a változtatás lehetőségeiről. Mind az egyénnek, mind a családnak, de alapvetően a társadalomnak is érdeke, hogy a beteg egy idő után tünetmentessé, tisztává – ne igyon egy kortyot sem, s ne fogadjon semmire – váljon. Mert a könyvből az is kiderül, ezekből a szenvedélyekből nem lehet kigyógyulni, csak erős akarattal távol tartani őket. S mindezt nem nagy fogadkozással – olyan nagyhangú kijelentésekkel, hogy én aztán végleg leteszem a poharat, vagy rá se nézek többé a játékgépre – hanem naponta megvívott apró győztes ütközetekkel lehet. Amikor a beteg este úgy tekinthet vissza a napjára, hogy ma sem inogtam meg, ellenálltam minden kísértésnek. Ehhez persze az is kell, hogy elkerüljük a lehetőségeket, ne őgyelegjünk a kocsmák előtt, s be se tegyük a lábunkat olyan helyekre, ahol lehetőség van tippmixet játszani. De még mindez is valószínűleg kevés volna, ha nem lennének közösségi találkozóhelyek – az AA (anonim alkoholisták) és az GA (névtelen szerencsejátékosok) – ahol egyrészt a közösség erejének segítségével, másrészt a jól felépített rehabilitációs program alkalmazásával van esély a normális életvitelbe való visszatérésre.
Ez a könyv azoknak, akik sem családilag sem egyénileg nem érintettek a dolgokban rendkívül érdekes olvasmány, akik pedig maguk vagy szeretteik révén küzdenek az alkoholizmussal, és szerencsejáték szenvedéllyel azok számára pedig nem csak hasznos, hanem biztató kiadvány is. Mert remény mindig van, változtatni mindig lehet, hasznos tagjává válni egy társadalomnak sohasem késő.
Tölgyesi Tibor

Fekete Péter
Szerencsejáték életre-halálra

L’Harmattan Kiadó 2019
Ára: 3490 Ft