A labda nem mindig volt gömbölyű

A labdarúgás egy asportok közül, de egyben sokkal több is a többieknél. Egy fanatikus fociszurkoló szenvedélyes, elkötelezett, él-hal a csapatáért, a lelátókon pedigkönnyen elveszti az önkontrollt, úgy viselkedik, olyanokat kiabál, amit egyébként a mindennapokban biztos nem tenne meg. S voltak, akik csak errevártak.

Azt hinné az ember más a sport és más a politika. Míg ez utóbbit alehetőségek művészetének tartják, addig a sportban szigorú szabályok szerint zajlik a küzdelem, sportszerűen igyekeznek a küzdő felek legyőzni, túlszárnyalni a másikat. Azonban vannak politikai rendszerek – összefoglalónéven diktatúráknak nevezzük őket – amelyek nem hagynak fehér foltokat, s az emberek életének bármely pillanata megfigyelés tárgya számukra.


Így a szocialista kormányok mindenre kiterjedő figyelme sem hagyhatta, hogy a labdarúgás világa, a stadionok közönsége bármely rövid időre is megfeledkezzen magáról, s figyelmen kívül hagyja mely társadalomban él. Még a legizgalmasabb percekben sem lehetett valaki más, mint szocialista ember, s ennek megfelelőnek kellett lennie szurkolói véleménynyilvánításának is. Súlyos árat fizethetett tévedéséért az, aki akár csak percekre is eltért a szocialista erkölcs diktálta követelményektől. Ezen tévelygőkre figyelt – s szükség esetén keményen le is csapott – a Rákosi és Kádári diktatúrák erőszakszerve.


Nem csoda tehát, hogy ezen diktatúrák évei alatt a hazai politika – s végrehajtó eszköze, a politikai rendőrség – megkülönböztetett figyelmet szentelt a focidrukkereknek. A beépített emberek nyitott szemmel és füllel észleltek – és később jelentettek – minden megnyilvánulást a lelátókon. De nemcsak a szurkolók voltak célszemélyek, ebbe a körbe bevonták a sportklubok szakembereit, szakvezetőit, s természetesen a játékosait is. Hiába voltak nemzetközi szinten is – főleg az ötvenes években – válogatottunknak kiemelkedő sikerei, pártunk és kormányunk szorosan megfigyelés alatt tartott minden megnyilatkozást, mozzanatot, amely a labdarúgók életét végigkísérte. Sőt még a megfigyeltek között is voltak kiemeltek, akik iránt a rendőrség érdeklődése fokozottabban megnyilvánult. Ebbe a körbe tartozott a legnépszerűbb magyar focicsapat, a Ferencváros együttese úgy egészében, de személy szerint – klub hovatartozástól függetlenül – azok a játékosok is, akik származásuk, neveltetésük, világnézetük alapján nem voltak feltétlen hívei az éppen épülőszocialista világrendnek.


A történész szerző remek, érdekfeszítő és ugyanakkor nagyon sok embert érintő témát dolgozott fel könyvében. Lapjain megjelennek ismert nevek és egyszerű szurkolók, olykor az élet adta tragédiák, máskor szinte megmosolyogtatóan komikus szituációkban. A kutatásai alapján sok mindent az olvasó elé tár, akinem csak a történelmünk néhány sötét évtizedének politikai mechanizmusait ismeri meg ez által, de azon is elgondolkodhat, mi minden következhetett abból, ha egy labda a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattant. Mert bár aki mek netika törvényszerűségeit még a legkeményebb diktatúrák sem tudták megváltoztatni, akövetkezményeket minden erővel igyekeztek kézben tartani. Szerencsére azonbanez sem mindig sikerült nekik, amire számos példát hoz, ez a – nem csak a sport– történelem kedvelőknek szánt kiadvány.
Tölgyesi Tibor

Takács Tibor
Büntetőterület

Jaffa Kiadó 2018
Ára: 3490 Ft