A kérdésre válaszolnunk kell

A történelmi események utókor előtti megidézése nem csak a események sorozatának leírását, de azok megítélését is nagyon sokszor magában foglalja. Ez a könyv nem csak puszta leírásokat, de érdekes emberi sorsokat és gondolatébresztő felvetéseket is tartalmaz.

Ungváry Krisztián tagadhatatlanul az egyik legfőbb ismerője a II. világháborúban a fővárosunk birtoklásáért folytatott harcnak. A Budapest ostroma című könyve ma már alapműnek számít a hadtörténelem után érdeklődők számára nem véletlen, hogy nem csak több kiadást megért, de számos idegen nyelvre is lefordították.
Ez a könyve elsősorban – bár természetesen ezekről is szó esik benne – nem a budapesti harci cselekményekkel foglalkozik, hanem azoknak a német katonáknak az életével, katonai pályafutásával, akik a főváros védelmében kiemelkedőt nyújtottak. Százhuszonhárom olyan katonai karriert ismerhetünk meg, amik egyik fontos – s nagyon sokszor utolsó – állomása az volt, hogy a legfőbb német katonai hadvezetés magas kitüntetését kiérdemelték.
Életpályákról olvashatunk, amelyekben sorsok, emberi mentalitások, jellemek húzódnak meg, de természetesen a legfontosabb bennük, a katonai rátermettség, a személyes bátorság, a hősiesség és az elvárható hadviselési lovagiasság. Az természetes, hogy nem mindenki felel meg egyforma mértékben ezeknek az elvárásoknak, de azokról a katonákról, akik több hónapon – s ha a szorosan vett bekerítésben való küzdelmet nézzük, akkor is félszáz napon – át védték fővárosunkat a reájuk zúduló többszörös túlerővel szemben, minden bizonnyal elmondható, hogy hűek maradtak katonai esküjükhöz.
A szerző már a címben előforduló kérdőjellel halvány utalást tesz arra, hogy az olvasónak legalábbis kétségei legyenek annak tekintetében, hogy valójában kik is voltak ezek a német katonák – tábornoktól kezdődően tiszteken és altiszteken át egészen a z utolsó egyszerű gyalogosig – akik a fővárosért harcoltak. Ez a megkérdőjelezés talán leginkább nem is csak a teljesítményükre, de közvetetten az általuk vívott harc értelmére – helyesebben szólva értelmetlenségére – az általuk képviselt világnézet és eszmerendszer fenntarthatóságára is vonatkozik. S ebben a tekintetben a hadtörténésznek túl kell lépnie a hideg tényeken, számadatokon és dokumentált eseményeken, s állást kell foglalnia. Ez az állásfoglalás pedig azt a filozofikus kérdést is felveti az olvasó számára, hogy egy rossz cél, egy bukásra ítélt világnézet érdekében folytatott harc lehet-e hősiesnek tekinthető, egyáltalán ennek a harcnak ezen az oldalon lehetnek-e egyáltalán hősei, vagy csak megtévesztett és eleve bukásra kárhoztatott olyan résztvevői, akiknek katonai veresége is törvényszerű?
Egy kérdőjel mindig választ vár. Aki áttanulmányozza ezeket a katonai életrajzokat, pályafutásokat az nyilván megfogalmazhatja a könyv elolvasása után önmagában az adható választ is. Mi semmilyen módon nem szeretnénk befolyásolni az olvasót ennek kialakításában, de némi segítség gyanánt ideidézzük a Budapestet védő főparancsnok Pfeiffer-Wildenbruch kitörés előtti távmondatának egy rövid részletét: „A kapituláció vagy a védőrség harc nélküli lemészárlása között lehet választani. Ezért az utolsó harcképes német részekkel, honvédekkel és nyilaskeresztesekkel támadni fogok. II.11-én a sötétség beálltával kitörök.” Érdemes elgondolkodni azon, ezt a megfogalmazást, a kétségbeesés, a reménytelenség, vagy a katonai helytállás, a bátorság sugallta-e?
A rendkívüli alapossággal összegyűjtött dokumentumok, a most először olvasható kutatási eredmények olvasása és áttanulmányozása nyilván nem csak az érdeklődő laikusoknak, de a témával foglakozó szakembereknek is remek forrásmunkául fog szolgálni. A közel 75 éve történtek megítélésében pedig nyilván még sok vélemény és ellenvélemény napvilágot lát majd, ezt a könyvet ebben a tekintetben nyilván egynek tekinthetjük a vélekedések közül. De tényekkel alátámasztott, szilárd alapokon nyugvó vélekedésnek.

Tölgyesi Tibor

Ungváry Krisztián
Hősök?

Jaffa Kiadó 2019
Ára: 4999 Ft