Fotó és videó: Várady Nikolett

A jászkiséri származású Váradi László zenei tanulmányait 5 évesen kezdte, 12 évesen már felvételt nyert a Zeneakadémia Különleges Tehetségek Osztályába, ahova évente csak néhány diákot vesznek fel. Fiatal kora ellenére számos nemzetközi és hazai zongoraverseny díjazottja, Junior Prima díjas, valamint elnyerte a Virtuózok című tehetségkutató műsor különdíját is, s ennek következtében egy ország zárta a szívébe. Most viszont eljött a pillanat, hogy 2019. június 12-én 19:30-kor diplomakoncertjén a Zeneakadémia Nagytermében megmutathassa tudását  és érzelmekkel teli játékát ismét a nagyközönségnek. A koncerten közreműködik az Anima Musicae Kamarazenekar, koncertmester G. Horváth László.

Hogyan indult az zene, és főleg a zongora iránti szenvedélye?

Zenei tanulmányaimat már ötévesen, közvetlenül a zongorával kezdtem. A családunkban mindig fontos volt a zene, a rokonságomban sok zenész van: népzenész, jazz zenész, viszont zongorista nincs, bár édesapám is tanult zongorázni, de nem ez a hivatása.

A családja mennyire támogatta a céljai elérésében?

A családomnak nagyon sokat köszönhetek, ez talán arra vezethető vissza, hogy egyke vagyok, ezért minden figyelem, s támogatás nekem jutott. Így tizenkét éves koromig, amíg zeneiskolás és előkészítős voltam minden téren egyengették az utamat. Majd ekkor felvételiztem a Zeneakadémiára, és onnantól ők is, és én is úgy gondoltam, hogy ez már egy érettebb feladat.

Kik a kedvenc zeneszerzői, és miért pont őket választotta?

Nagyon sok zeneszerzőt szeretek, de a kedvenceim a német iskolából származnak, például Beethoven és Brahms, de természetesen az olaszok is közel állnak hozzám, valamint Rachmaninovot és Csajkovszkijt is nagyon kedvelem.

A Virtuózok és a Junior Prima-díj mennyire jelentett fordulatot a pályáján?

A Junior Prima-díjat négy évvel ezelőtt, nagyon fiatalon – húszévesen – elsős egyetemista koromban kaptam. Ez óriási segítség volt számomra, mert ezáltal koncertlehetőséghez is jutottam, így a tudásomat olyan emberek előtt is meg tudtam mutatni, akik számítanak a klasszikus zenében. Egy évre rá jött a Virtuózok című tehetségkutató műsor, ahol megnyertem a közönségdíjat, valamint Kocsis Zoltán különdíját is. Ezáltal alkalmam nyílt együtt játszani a kétszeres Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel, Kocsis Zoltánnal és Magyarország elsőszámú zenekarával, a Nemzeti Filharmonikusokkal. A tehetségkutató műsornak köszönhetően az utcán is nagyon sokan megismertek, megszólítottak és gratuláltak – tehát az egésznek nagyon pozitív utóélete volt.

Részt vett más versenyeken is? Ott milyen eredményeket ért el? Ezek az események mennyire fontosak egy fiatal zenész életében?

Igen, az 2018-as évem versenyek szempontjából nagyon eredményes volt, ugyanis két nemzetközi megmérettetésen is részt vehettem. Az egyik Bécsben, egy nagy nemzetközi verseny harminc valahány résztvevővel, ami európai átlagban elég nagy szám (az Amerikai Egyesült Államokban a versenyzők száma ennek az ötszöröse). Itt második díjat, és egy szóló koncert meghívást nyertem Tennesseebe, az Amerikai Egyesült Államokba – amin idén januárban vettem részt. A másik pedig egy Liszt verseny volt Los Angelesben, amelyre a több száz résztvevő hetven százaléka Távol-Keletről érkezett. Ez egy olyan megmérettetés, amihez mi igazán nem vagyunk hozzászokva, mert ott nem európai mércével mérik a dolgokat, és a gondolkozás is teljesen más. Lényegében fejest ugrottam, s nagy szerencsémre én lettem a legeredményesebb résztvevője ennek a versenynek, így elnyertem az Amerikai Liszt Társaság fődíját, és egy szóló koncert lehetőségét, ami jövő tanév elején lesz Ohio államban. Ezek a megmérettetések nagyon fontosak a zenészek életében, mert önmagunkkal és a kitűzött célunkkal vagyunk elfoglalva, de közben azért nem árt, ha a többi pályatárssal is össze tudjuk hasonlítani tudásunkat.

Mi volt a tapasztalat, a magyar zenészeknek milyen a megítélésük a világban?

Mi magyarok a zenekultúra terén nagyon szerencsések vagyunk, és ezt mindenhol elismerik. Tavaly voltam Vietnámban, Marokkóban, az Egyesült Államokban, valamint Bécsben és Norvégiában. Az ottani zenészekkel beszélgetve tudom, hogy a magyar muzsikusoknak, főleg a zongoristáknak rangjuk és respektjük van a világban. Így természetes, hogy a zongoraversenyeken szép számmal nyerünk el különböző díjakat. 

Az ön fejében mindig megy a zene?

Ez így van, bár van olyan nap, hogy a teendőim miatt nem tudok a zongorához nyúlni, de ettől függetlenül a zenével való kapcsolatom – a törődés, a gondolkozás –  állandó, valamikor még éjjel is a zenével álmodom.

Mennyit gyakorol egy nap?

Minél többet, ahogy az időm engedi, valamikor csak két órát tudok gyakorolni, de két nappal ezelőtt például kilenc órát – tehát nagyon változó. Gimnazista éveimben magántanuló voltam, akkor minimum hat órát ültem a zongoránál minden egyes nap, tinédzserként ez nagyon jó volt, így sokat is fejlődtem – de ez most már változott.

Kik voltak Önre nagy hatással, kik segítették a pályáját?

A tanáraim, akik mind a mai napig nagyon sokat segítenek. Gulyás Istvánnal immár 12 éve együttműködöm, vele már fél szavakból is megértjük egymást, őszinte és családias viszony alakult ki közöttünk, hiszen tizenkét éves korom óta minden héten kétszer nála vagyok – ami nem kevés idő. Másrészt a Zeneakadémia tanszékvezetőjének, Dráfi Kálmán professzor úrnak, aki boldogan segített, és remélem segíteni is fog, s egyengette az utamat és figyelemmel kísérte a pályafutásomat.  Nagyon sok támogatást kaptam korábbi tanáromtól Farkas Gábor Liszt-díjas zongoraművésztől is, aki nemcsak belföldön, hanem külföldön is aktív koncertéletet élő zongorista. Valamint Balázs János Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művészt emelném ki, akinek mesterkurzusain rendszeresen részt veszek és figyelemmel kíséri, hogy hol tartok, mit csinálok, és elmondhatom, hogy nagyon jó kapcsolatban vagyok vele. Továbbá az utóbbi két évben nagyon sokat segített főként különböző művészeti pályázatok elkészítésében Knapné Hanyecz Tünde, ami által többek között a diploma koncerten zenekarral állhatok a közönség elé, mert a szükséges forrásokat elő tudtuk teremteni.  

Hol vett részt mesterkurzusokon?

Természetesen voltam külföldön is, de azért többnyire Magyarországon. A Zeneakadémiára három havonta érkeznek külföldi vendégprofesszorok kurzust tartani, és ez nagyon jó, mert egyrészt nemcsak átadják a tudásukat, hanem megismernek minket, ezáltal kapcsolatokat is teremthetünk. Például most nyáron lesz egy mesterkurzus Szardínián, Párizsban pedig egy nyitott mesterkurzus, ahova olyan professzorok hívtak meg szerepelni, akiket itt ismertem meg a Zeneakadémián.

Hogyan tekint vissza erre a megtett útra?

Ötéves korom óta, immár 18 éve foglalkozom zenével. Természetesen, ebben voltak hullámvölgyek, útkeresések, jobb és rosszabb pillanatok. Tizenkét évesen kerültem a Zeneakadémiára, tizenegy éve egyetemi oktatásban részesülők. Ez alatt az idő alatt részt vehettem koncerteken, szerepelhettem a Virtuózok című tehetségkutató műsorban, ahol elég szép eredményt értem el – ez is egy szín volt az életemben. A mesterkurzusokon nagy, neves művészeket ismerhettem meg, s egynéhányukkal közeli kapcsolatba is kerültem. De a legfőbb adomány az, hogy több mint tíz évig a Zeneakadémia tanulója lehettem, s nagyon boldog vagyok, hogy ez nekem megadatott. Az egyetemi tanulmányaim befejezéseként pedig külön köszönöm a lehetőséget, hogy a Nagyteremben tarthatom diploma előadásomat.

Váradi László MA klasszikus zongora szakos hallgató diplomakoncertje
2019. június 12. 19:30 Zeneakadémia Nagyterme
Közreműködik az Anima Musicae Kamarazenekar (koncertmester G. Horváth László)

Műsor:
Liszt: Zarándokévek, Második év: Itália – 7. Dante-szonáta
Kodály: Marosszéki táncok
SZÜNET
Beethoven: 3. (c-moll) zongoraverseny, op. 37.

A részvétel ingyenes, jegyet a Zeneakadémia jegypénztárában lehet igényelni.

Horváth Erika