Az elmúlt hét évben a Műcsarnok csapata a magyar kultúra immár 125 éve működő, kiemelt intézményében százötven kiállítást rendezett. A tárlat a 125. évforduló alkalmával retrospektív módon ad bepillantást  az elmúlt évek kiállítási- és társművészeti programjaiba. A kiállításhoz készült egy nagyszabású áttekintő kötet, mely ünnepi album és forráskiadvány is egyszerre. A kiállítás virtuálisan bejárható, majd a korlátozásokat követően 2021. június 27-ig látogatható.

2014-ben indult a Nemzeti Szalonok felújított hagyománya, amelyet idén hetedik alkalommal nyitottak meg a Műcsarnokban. Az öt művészeti ág, melyek az évente megrendezett a Szalon-kiállításokban követik egymást: az építészet, a képzőművészet, a fotóművészet, az ipar- és tervezőművészet és a népművészet. 

Az évek szezonokra és sorozatokra épültek, amelyekben egymást erősítő, kiegészítő kiállításokat járhattak be a látogatók – többek között: Nicolas Schöffer, Sebastião Salgado, Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor, Steve McCurry, Milorad Krstić, Böröcz Andás, Csáji Attila, Jankovics Marcell, Keleti Éva – A szezonok mellett kialakult Frissen néven indult, az „egy terem – egy művész – egy kurátor” típusú kiállítás, idén a negyedik összeállítást rendezték meg, amely során 10 alkotó mutatkozhatott be önálló kiállításán. 

A Műcsarnok 2017 óta ad otthont a Budapest Fotófesztivál nyitókiállításainak – többek között: Alex Webb: The Suffering of Light / A fény szenvedése; Sandro Miller: Malkovich, Malkovich, Malkovich: Tisztelet a kamera mestereinek; David Lynch: Small Stories / Kis történetek; Paolo VENTURA: Velencei történet | Automaton.

Minden évben megrendezik a legfiatalabb művészgeneráció bemutatkozását lehetővé tevő és munkásságukat támogató Derkovits-ösztöndíj kiállítást. A 35 év alatti pályakezdő művészek pályázati és beszámoló kiállításán mutatkozik be a korosztály a közönségnek, ez a találkozás a jövőt jelentheti. A fiatal alkotók és képzésük megmutatkozását szolgálta a Műcsarnok#Box-ban a művészeti felsőoktatás sorozat – benne többek között a Barabás Miklós Céh fiataljai vagy a Kassai Műegyetem Design Szak hallgatói –, amelyet a gimnáziumi pedagógusok workshopjai, végül a 240 éves „Kisképző” közelmúltját bemutató tárlat zárt.

A legfontosabb, gyakran összetett tartalmakat kínáló tárlatoknál – Első aranykor; Ágak; Egy/Kor; Rejtett történetek, Képpraxisok I-II., Heruréka!, Tiszta szívvel festeni – nagy hangsúlyt kap a kiállítási installáció, ezzel segítve a néző „munkáját” élményként elvégezni, megélni – ezt a befogadói folyamatot segítik a gyakorlattá vált kiállításvezető újságok is –. 

A Műcsarnok olyan kiállítás-stratégia kidolgozására törekedett, melyben a művek, az alkotók és a közönség találkozhatnak egymással, az utóbbiakat orientáló sajtóval és műkritikával élő párbeszédet tarthatnak fenn. Ennek az élménynek a felelevenítésére vállalkoztak a most nyíló,  7 év – 150 kiállítás | 125 éves a Műcsarnok című retrospektív kiállítással, melyben a falakon elhelyezett információs képanyag és adatok segítségével a látogatók felidézhetik az elmúlt évek kiállításait. A befogadói élményt a válogatott műtárgyak teszik teljessé. A kiállításhoz MŰCSARNOK 2014-2020 | A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETNEK MMXIV – MMXX Reprezentatív beszámoló a MŰCSARNOK elmúlt hét esztendejéről  címmel készült egy nagyszabású áttekintő kötet , mely ünnepi album és forráskiadvány is egyszerre.Az összegző tárlat a Műcsarnok megnyitásának 125. évfordulóját is ünnepli, de lehetőséget ad az utóbbi évek hiánypótló műtörténeti kiállításainak és a széles merítésű kortárs tárlatok eredményeinek felmérésére is.